Kürtvár** egy erős falú erődítmény volt és még soha nem vették be, ennek ellenére az orkok még ide is követték. Gram fia Helm** király volt Rohan 9. királya, aki fenyegetett helyzetbe került ezért elmenekült a királyi városból Edorasból Kürtvárba. Az erődben azonban nemcsak katonák élte, hanem gyerekek és nők is. Szűkösebb időkre rengeteg élelmet halmoztak fel a barlangokban. Amikor megérkezett az ellenség az asszonyokat a gyerekeket és az öregeket a barlangokba küldtük. Majd Helm király felvette a sodronyingét és a vaskesztyűjét. Na meg a zöldre festett kerek deszkapajzsot és a hatalmas kalapácsát. Legvégül még magára öltötte a jellegzetes lófarkas rohír sisakot.

-Uram! szóltam.

-Ellenségek vannak a létrán és egyre csak jönnek.

-Jöjjenek csak! A sírjukba verem őket a pörölyömmel. jelentette ki határozottan Helm.

Kisétált hát az egyik létrához és miután mindenkit félrelökött az útjából rákiáltott az egyik orkra a ki éppen felfelé mászott.

-Na te kis szemét, mutasd mit tudsz. Erre az ork egy erőteljes lándzsaszúrással egyenesen gyomron döfte a királyt. Ám a hegye kigörbült és a fegyver használhatatlanná vált.

-Ha jól sejtem most én jövök. mondta és akkorát odacsapott neki hogy a mögötte haladókat is mind lesöpörte a lezuhanó ork. A létrát pedig a parancsnok lökte le. Ezután kisebb-nagyobb nyílzáporokat zúdítottak az orkokra akik néha viszonozták a tüzet. Ekkor egy időre leállták a létrák megmászásával, majd amikor úgy vették észre, hogy az emberek jobbszárnya meggyengült ismét rohamra indultak. A király közben a katonák háta mögött járkált fel-alá és irányította őket.

-Készülj! Pajzsokkal zárj!

Az orkok első sora, akár a szúnyogok nyáron, ráugrottak a pajzsokra. A legtöbbjük átjutott, de sokukat dobtak le a várfalról is, miközben a pajzsokon kapaszkodtak. Helm is rendesen kivette a részét az öldöklésből és sikerült nekik visszaszorítani az ellenséget. A falakról végre eltávozott az ellenség és mi felhúztuk a létráikat , hogy ne tudjanak megint feljönni rajtuk.Tettek még egy esélytelen kísérletet a kapu betörésére is de pár nyílzápor és egy lovas roham után meggondolták magukat és visszavonultak. Eljött a tél. Hosszú télnek is nevezik mert ilyen telet még nem láttak soha középföldén. Mivel erővel nem bírták legyőzni a rohírokat, most ki akarják őket éheztetni. Az első hónapokban semmi baj sem történt de az ötödik hónapban már erősen megfogyott az élelem és sokan meghaltak. Helm király maga is csont és bőr volt. Néha kiment az ork táborba és holtra vert néhányat közölük. Indulása előtt mindig belefújt a kürtjébe. Azt is állították hogy ha nincs nála fegyver rajta sem fog a fegyver. Gyakran fújták meg később is a kürtöt, és az ellenség reszketett mert Helm szelleme járt köztük és félelemmel sújtotta agyon őket. Egyik reggel azonban amikor a megmaradt katonák kitekintettek a várfalról és Helm királyt látták ott állni. Teste ugyan megtört és megfagyott, de lelke és kitartása átszállt minden utódjára és népe leszármazottjaira. Legvégül a maradék sereg és várnép elkergette az orkokat és miután visszavették Edorast, újra ők uralták a füves pusztákkal teli Rohant.