Harad. Végtelen homoktenger,itt-ott néhány növény és oázis, tarkítva az itt élő emberek városaival és sok-sok sátorukkal. A nappali elviselhetetlen hőséget, este a dermesztő hideg váltotta fel, a déli nép mégis boldogul e vidéken. Már több mint 10 éve, hogy egyre több és több harcos érkezik Haradwaith* szerte és összetákolt kunyhóikkal gyarapítják a Közel-Haradon terjeszkedő tábort. A mai nap például hatalmas bestiák jöttek a kelő nap fényével. Agyaras mumákok* és orrszarvú szerű

lények, kiknek az egy tülke mellett még volt 3-3 kisebb, melyek végigfutottak az állat arcán. Hayhatül fővezér dicsőségre, hatalomra és mindenek felett rengeteg vagyonra vágyott. Összeterelt egy tekintélyes méretű sereget, akik fosztogatásra készek és, ha csatározásra kerül sor, akkor sem esnek pánikba. Nemsokára eljött egy nyári, amikor még a szokásosnál is melegebb volt, megszólaltak a toborzó kürtök. Az álom már a múlté volt, mindenki frissen kipattant sátrából, hogy csatlakozzon a többiekhez és meghallgassa a fővezér szavait. A végén mindenki nagy éljenzésben tört ki, majd újra megszólaltak a kürtök és a bestiamesterek, az orrszarvúikkal, megindították a menetet észak felé. 7 nap és 7 éjjel meneteltek, hatalmas porfelhőt verve, ami messzire vitte közeledésük hírét. A 8. nap reggelén ismét tábort bontottak és délre elérték Harondort, Dél-Gondor elhagyatott területét. Rátértek a haradi útra és egészen a porosi-gázlóig masíroztak. Itt épült fel a következő táboruk. Néhány kivételével tovább haladtak és nemsokkal később kétfelé váltak. Az egyik fele Ithilient, gazdag zsákmánynak vélte. A másiknak megkellet küzdenie kisebb akadályokkal, mire átkeltek az Anduinon, Pelargir városától délre. Gyorsan átrendeződtek és megszámolták veszteségeiket. Egy pár gyalogos, lovas és 2 mumákot temettek el a fagyos hullámok. Hatalmas erővel elsöpörték Linhirt, így haradi erőd lett. Alig hagytak pár embert hátra és folytatták utukat tovább. Megmászták a Tarnost hegységet, mert a túloldalon gazdagság várta őket. Az előző sereg most bukkant rá az első falura, Ithillien fákkal elszórt mezején. A szerencse úgy tűnt nekik kedvezett. Állatok hiányában, könnyebb volt elrejtezni a fűben. Először körbevették, majd szűkítették a kört a falu körül. Odabent folyt az élet. Egy férfi 2 pár, lábuknál összekötözött nyulat cipelt a vállán, míg fia mellette ugrándozott vidáman, apja íjával hadonászva.

-A mai vacsora igazi csemege lesz- nézett a fiára mosolyogva-édesanyád még úgysem kóstolta a mennyei nyúlpaprikásom.

Alig léptek kettőt, mikor a férfi elvágódott, a nyulak elszálltak és a hátában egy vörös tollú vessző fityegett. A Haradiak minden mozgó célpontra lőttek. Mindenki próbált előlük elbújni és fedezékből lőttek vissza. A kisfiú és édesanyja csatlakozott egy csoporthoz, kik a főváros felé próbáltak elosonni. Az öregek, nők és gyerekek csapatát néhány íjász és kardot viselő, leszerelt katona védte. Az íjászok lelőtték az őket célzó haradiakat, így ki tudtak törni a gyűrűből. De a veszély még nem múlt el, mert troll-emberek jöttek ellenük. Kettőt azonnal fejen lőttek, hiába védte őket vastag sisak. Az egyik katona is rájuk támadt. Rég nem használt kardja, azonban eltört a vékonyabb haradi pajzsban is. A troll-emberek közrefogták és darabokra vágták őt, vastag pengéjű, rövid kardjaikkal. Az íjászok újratöltöttek és megint elhullott kettő közölük. Újabb harcosok érkeztek, a kígyó gárda néhány képviselője. Az idős katona az íjászokkal együtt az útjukra engedte a menekülteket és elindultak, hogy feltartóztassák az ellenséget. Az öreg jobban harcolt, mint társa. Mindet levágta és most sebesülten, féltérdre ereszkedve harcolt az utolsóval, mikor ő is bevégezte a gárdista handzsárjától. Kilehelte a lelkét és a harcos átlépett teste felett. Sietett társaihoz, fosztogatni. Hazim a parancsnokuk, máris kiadta az indulási parancsot és más falvak után néztek, ahol hasonlóan jártak el. Sok zsákmányt kellet összeharácsolnia és nem hagyhatta figyelmen kívül a nagy lehetőséget. A lehetőséget, ami rengeteg vagyonhoz és hírnévhez juttatja Haradot, a seregét, de legfőképp saját magát. A lehetőség neve Pelargir volt. 1 héten belül kirabolták és szükség szerint megöltek mindenkit a környező falvakban. Az innen érkező menekültek, pedig Pelargirba menekültek és hírüket adták a hódítóknak. Ezért amikor, egy reggel megjelentek a látóhatáron, a gondori várparancsnok nem volt meglepve. Ostrom alá vették Pelargirt, de nem támadtak azonnal. Létrákat, ostromtornyot és egy kost építettek a hozott fából. Még egy alagutat is elkezdtek ásni, ami tervük szerint a város főterén lyukad majd ki. Ezt a feladatot Hazim parancsnok és az elitegységek végezték. Egyszerre rohantak a falhoz a létrákkal, a kapukhoz a kossal és a torony kerekei is csikorogni kezdtek. A gondori parancsnok minden íjászt, az ostromlott várszakaszra küldött. A kos és az ostromtorony felfogta a nyilakat, de a létra hurcolók igencsak hulltak. A haradi íjászok nyakukba kapták lábaikat, hogy a torony mögé jussanak és onnan nyilazhassanak. Az ithillieni kószák felfigyeltek rájuk és pontos lövéseikkel, futás közben szedték le őket. Ezzel esélyt adtak a haradiaknak, feljutni a létrákon, mert jelentős össztüzet vontak el róluk. De ők is kénytelenek voltak kardot rántani, mikor a torony is megérkezett a falakhoz. A gondori gyalogság pedig a kapuk mögött várt, hogy ellenségük mikor tör be, kik egyre erősebben döngették a bejáratot. Az ostromtoronyból egymás után ugrottak ki és kezdtek véres közelharcba. A nyugati szakaszt elfoglalták és siettek segíteni társaiknak a keleti oldalra. Gondor harcosai szorult helyzetben voltak, főleg mikor a Haradiak a hátukba kerültek és a szerencsétleneknek a torkukat szabták. Túl sok társukat hagyták hátra a falakon elpusztulva, de a haradi légió bevette a falat és rohantak lefelé a kapukat védő harcosokra támadni. Betört a kapu és a déli harcosok egy erős vezényszót hallottak, mikor egy ballisztával nézhettek farkasszemet.

-Tűz!!!

Még fel sem ocsúdtak, a tüzes dárda már is a soraik közé csapódott, hogy aztán szétrobbanjon köztük és tüzet a fogott haradiak sikoltozva, rohantak vissza a vonalaik mögé. Újra a Gondoriak álltak nyerésre. Folyamatosan kapták az erősítést is. Most egy tengerész csapat jött. Felmérték a helyzetet és dárdáikat a falakról megérkező ellenségre dobálták, nehogy azok csatlakozhassanak a kapuk felől érkező pikásokkal. Hazim parancsnoknak volt még egy titkos fegyvere is, a légió elitegységei. A kígyó gárda és a troll emberek. Elszámították ugyan magukat, mert a főtér helyett a fegyverraktárnál bukkant elő, de így sem tervezhették volna jobban. Egy gyalogos milícia most készülődött, hogy a következő erősítést alkossák, de Hazim és emberei meglepték őket. Páncélzat hiányában könnyebben levághatták mindet. Meghallották a gondori katonák örömittas ujjongását és siettek is a kapuhoz, de előbb még néhányuk beváltották Hazim tervét. A visszaérkező gondori gyalogosok egy csapat Kígyó gárdát látott harcolni más gondori katonák ellen. Megrohanták a gárdistákat, mire ők menekülni kezdtek, maguk után csalva ellenségüket. Társaik kifáradva hátra maradtak és lassan követték őket. Hazim ekkor fordult meg, hogy szembe nézzen üldözőivel. Kardjával jelként a levegőbe hasított. A gondoriaknak hitt emberek most levették sisakjaikat és világosan látszott rajtuk a haradi arcvonás. A troll-emberek és a Kígyó gárda, elölről és hátulról a gondoriaknak estek. Véres összecsapásban gyűrték le a nyugati embereket és Pelargir sok 100 éven át Harad egyik nagy városa lett. Ami pedig a másik seregüket illeti, készülőben van a következő rész.

Haradwaith= Harad földje a Gondoriak nyelvén

Mumák=Olifántok