Messze északon volt Arnor ahol főként a Númenóriak leszármazottjai éltek. Arnor dél-keleti részén( a későbbi Cardolan** helyén) volt egy hatalmas ork és farkas tanya. A király és néhány lovasa elment felkutatni az erődöt. Hatalmas erőd volt és mint kiderült sokkal nagyobb erővel találkoztak mint ahogy azt várták. Másnap hajnalban ezért 15 ezer fős sereggel indult és hamar oda is értek. Az erőd szélén orkok állomásoztak és vigyázták a falat. Halkan a falnak támasztottak a létráikat és mindegyiken 1-1 embert mászott fel. Ők voltak a legügyesebb harcosok. Mikor felértek elkapták az őröket és átvágott torokkal halkan ledobták őker a többieknek. Az egyikük intett és máris ezrek kesztek mászni. 1 órával később a szemben lévő toronyból egy ork kiszúrta őket és azonnal riadót fújtak. Verték a dobokat, fújták a kürtöket. Ilyenkor még csak négyezer katonánk volt a falon. Az én feladatom így az lett, hogy ha a maradék seregnek nem sikerül feljutni akkor seregemmel vonuljak a kapuhoz és engedjem be őket annak kinyitásával. Az orkok viszont harc nélkül nem engednek minket oda. A várfalról természetesen lépcsők vezettek le az udvarra és a kapuhoz. Ezért az orkok ezeket rohanták meg. Szoros pajzsfalat alkotva leindultunk a lépcsőn. Közben állandóan lőttek minket de semmit nem értek el vele. Próbáltak minket megállítani de az íjászaink mindet lelőtték. Így végre elértük az alját. Itt viszont meg kellet bontanunk a pajzsfalat és itt voltak az első igazi veszteségeink is. Lőttek minket és még közelharcba is fogtunk az orkokkal. A másik lépcsőnél is hasonlóan alakultak a dolgok. De nem csak az emberek az orkok is hulltak a Númenori fegyverektől. A két lépcsőről érkező emberek pedig lassan közrefogták a mocskokat. Még mindig folyt a harc. Kattant a zár és a lovasság beözönlött rajta. A farkasok akik most érkeztek harcba fogtak velük. A király is itt harcolt
- Vágjátok le az összes férget!
Két órája folyt már a harc és amikor a nap is felket már mindenki az eerődben harcolt. Rengeteg halott feküdt máe ott pedig még sok évet élhettek volna békében. Egymás után két orkot csaptam le amikor egy farkas ugrott rám. Többször is nyakon szúrtam de ez nem használt sokat. Majd valami lovas aki éppen arra járt levágta a farkas fejét. A király volt az. Bólintott aztán továb lovagolt. Ekkor vettem észre, hogy a királyt célba vette egy íjász. Fogtam a farkasvérben úszó késemet és nyakon hajítottam vele. Magasba emelt karddal és 5 ezer emberrel újra beszálltam a küzdelembe, ezúttal a király oldalán. A sarokba szorított ellenség, reménytelenségében még leadott ránk egy sorozatot miközben kezdtek meghátrálni. A lovásság áttörte a pakzsfalukat és a gyalogság így könnyen lefejezte mind. A halottainkat kihoztuk, őket pedig mindenestül megégettük.
Egy Númenori felderítő és Cardolan
