A történet Umbarban** kezdődik, a Belfalasi öböltől délre lévő területen. E területet kalózok** lakják, akik szembenállnak Gondorral. De ez a történet amit ide most leírok nem a kettőjük háburújáról szól, mert Gondor megverte Umbart és a kalózok harcikedve lecsökkent. Annyit említek erről a dologról, hogy az akkori király neve Telumehtar** volt aki felvette az Umbardacil nevet ami annyit tesz Umbar legyőzője. A harmadkor 1810. évében győzte le Umbart. 

Ez a történet azonban arról szól, hogy Umbar kalózkirálya hogyan támadja meg és győzi le Vasudvard, azaz Szarumán seregét. A harmadkor 2169. évét írjuk amikor a flotta útnak indult 107 hajóval. 2 hét alatt elérték a Tolfalas** kikötőt majd onnan tovább az Andrasth folyóhoz és egy rövid pihenés után, még két hét elteltével eljutottak a Lond-daeri** kikötőbe. Lehorgonyzás után besötétedett így megint pihentek. Tervük szerint, reggel megtámadják Vasudvardot, méghozzá gyalog. A hajókat itt hagyják. Szarumán azonban egy kicsit későn értesült a dolgokról így seregét is későn indította útnak. A kalózok eközben felkészültek a menetelésre. Nem kis gyalogút után elértek egy völgyet aminek megmászhatatlan sziklás falai voltak. Egy út volt tehát előre. Már jócskán benn járhattak amikor a seregük vége is benn volt a völgyben. Még egy kis menetelés után a király meglátta a véget. Örömüket, hogy kiértek a völgyből valami félbeszakította. A földből hirtelen hatalmas, egymáshoz kötözött lándzsák meredtek ki amik elzárták a kiutat.

-Itt az ellenség. Riadó!

Uruk haiok sorakoztak fel a völgy mindkét felén és hatalmas rajként, fejjel előre kezdtek lefelé mászni az ellenség felé. Azonnal nyilakat lőttek beléjük. Az orkok erősen potyogni kezdtek. Néhányuk megállt egy-egy kiszögelésen és onnan lőtte a kalózokat. A többiek tovább másztak és végül elérték a talajt. Előhúzták a Scimitart**, a kardjukat és harcos-harcos ellen folyt a küzdelem. A király két nyílvetővel volt körülvéve és onnan lőtte le az ork íjászokat akik ritkították az embereit. Az uruk-haiok egy kis rést alítottak ki a kalózok sorai közt, ahol sikeresen fel tudtak sorakozni és lándzsafalukon mindenki fennakadt. Mögüttök volt két sor íjász akik minden közelítőt leszedtek. Be kellett vetni ezért az elit alakulatot. Gyorsan közeledtek talpig feketében két pengével. Gyors mozgásuknak köszönhetően minden nyilat kikerültek vagy megfogtak és a lándzsafalon is sikerült átjutniuk. Átvágták a lándzsások torkát így a többi kalóz is csatlakozhatott hozzájuk a küzdelemben. Aznap egyetlen ork sem vitt hírt a vereségről mert mindet levágták és a saját lándzsájukra húzták fel őket rohadni. Még ma is ott állt a néhány ezer lándzsa rajtuk az orkokkal akik kidíszítették a völgyet. A völgyet amt a halál völgyének neveztek el eztán. A kalózok végül győztek, de mivel jócskán voltak veszteségeik és csak teljes sereggel volt esélyük megostromolni a várost. Így végül visszavonultak és egy jó darabig nem csatáztak senkivel.