Jegyzet a Durin népe* nagy háborúk című könyv fejezetéből. Nevem Harv. Én vagyok Balin** nagyúr egyik hadvezére. A helyzet az, hoyg már régóta ki akarjuk űzni az orkokat Móriából, akik annyian voltak mint égen a csillag. Történt egyszer hogy 3 törp nemest kiküldtünk felderíteni és kb. 2óra múlva visszatért az egyik, hátában egy nyílvesszővel. Kikérdeztem.
-ellenség mindenhol. Ork harcosok, trollok, ballisták, ork íjászok, martalócok, wargok, warglovasok. Csak kevéssel, de meghaladja a mi létszámunkat. 40 ezer törp harcos, 25 ezer fejsze dobó, 15 ezer nehéz vaddisznólovas, 30 ezer vaddisznólovas, 20 ezer törp nemes 100 óriás sas és 318 katapult. Összeszedtük hát az összes harcost és elindultunk *khazad-dum** hídjához. Mihelyst az elejéhez értünk, a magasból máris nyílzápor zúdult ránk.
-Pajzsot fel! Így kezdtük meg az átkelést.
-Tűz! Mondtam és az összes fejszedobó eldobta a fejszéjét. Sorra zuhantak le az ork íjászok. Az összes szörnyethalt. Már éppen átjutottunk volna amikor 3 troll jött felénk, hatalmas buzogányokkal és szó szerint lesöpörte a törp harcosokat a fél hídról. Tovább azonban nem jutottak mert a súlyuk alatt beszakadt a híd. Odaveszett 37 törp harcos és 13 törp nemes. Egy időre visszavonultunk. Majd a keleti kijárat felé próbáltunk meg kitörni. Mikor végre kiértünk, elterült előttünk a hatalmas mező a végen egy kis erdővel. Felsorakoztak a törpök
1. sorban a törp nemesek
2. sorban a törp harcosok
3. sorban a fejsze dobók
4. sorban a vaddisznó lovasok
5. sorban a katapultok
Odamentem az egyik katapulthoz és rátüzeltem az erdőre mert sehol sem volt senki és gyanúsan csend volt mindenütt. És kis idő múlva megszólalt a kürt. Ork kürt. Majd elözönlötték a mezőt.
-Durin nevében fegyverbe! Hallatszott sok helyen a kiáltás. A törp harcosok elindultak az ellenség felé. Nagy csata volt. Sorra estek el a törpök, de az ellenség harcosai is rendesen fogyatkoztak. Ám az orkok nagy erővel visszaszorították a törpök sorait és félő volt a visszavonulás kockázata. Bevetettük tehát a vaddisznó lovasokat**, akiknek csatakiáltásaitól megrezzent az ellenség. Nagy lendülettel nekik estek, jó pár méterre tolva maguk előtt az ellenség arcvonalát. De hirtelen farkas vonyítás hallatszott. A warglovasok** visszaverték a vaddisznólovasokat. Közben mögöttük már rendezték soraikat a gyalogosok is. Az összes katapult egyszerre tüzelt az ellenségnek hatalmas veszteségeket okozva. A csata váltakozó sikerrel folyt és időközben leszállt az este. A katonák már csak apró fénypontok voltak, mivel fáklyákat gyújtottak. Közben az ellenség szépen lassan szétszéledt. Éles kürt harsant aztán csend lett.
-Hozzám Durinfiak!!! Amilyen gyorsan lehetett ék alakú pajzsfalsort alkottak a gyalogosok. A lovasok a háttérben várakoztak. A pajzsfalon belül fejsze dobók helyezkedtek el. Vártunk. 2 órával később már éjfél volt. A távolból nem hallatszott semmi csak egy magányos farkas vonyítása. Egy farkasé, aminek hangja tele van gyűlölettel és haraggal. Bosszúra és törp húsra vágyik. Tehát felkészültek a halálra és a végső ütközetre. Másfél perccel később már felénk rohant az összes ellenség. Mi is megrohantuk őket és ék alakú pajzsfalaink mélyen benyúlt az ork hadsereg rendezetlen sorain túlra. Ekkor szétnyílt a pajzsfal és a megmaradt fejszedobók egyszerre dobták el fejszéiket. Majd sasok támadtak, vaddisznó lovasok ügettek és megnyertük a csatát. Saját halottainkat eltemettük, az orkokat halomra dobáltuk és elégettük őket. Tudtuk, hogy nem ez az utolsó ütközet. A máglya tüzének füstje pedig hírül vitte az ellenségnek, hogy támadhatnak akármilyen erővel mi legyőzzük őket.
Magyarázat:
1, Durin népe= törpök
