Évekkel korábban, mielőtt még Nargothrond előtt Orodhreth döntetlenre megvívta a csatáját a törpökkel, sőt még korábban, mikor még a Megszámlálhatatlan Könnyek csatájában Morgoth seregei oly szörnyűen nagy mészárlást vittek végbe, még Orodhreth bátyja Finrod Felagund volt az itteni Noldák seregének vezére és Nargothrond királya. Mivel a legtöbb tünde király elvolt foglalva saját belügyeivel és birodalmának kiépítésével, csökkent az éberségük. Egy népesebb vadember csoport akik, még mindig Estoladban* éltek, úgy döntöttek, hogy ők is nyugatra mennek és kivágnak maguknak egy saját földarabot Beleriand területéből úgy ahogy azt előttük a többi ember ház tette. A vademberek pedig néhány emberük elvesztésével, átkeltek a Sirion folyó mocsárvidékén és máris az Amon Rúdh dombjának lábánál voltak. Ide rendezték be a központjukat és 10 év alatt kiterjesztették hatalmukat a Teiglin folyó és az Andram hegység vonulata, valamint a Nivrim tava és a Narog felső folyása közt. Finrod nagy király igen kíváncsi volt eme embertörzsre, ezért akképp döntött, hogy meglátogatja őket. Mikor meglátták a tündéket, az emberek Isteneknek képzelvén őket, arca borultak és kinyitották a kapukat előttük. Imigyen találkoztak a nargothrondi ezüstpáncélos Noldák a beleriandi emberek 4. házának népével, kik se a tündék szolgálata alatt nem álltak, se a füstösképű Keletlakók közé nem tartoztak. Újabb 10 év elteltével már sokkal jobban ment a soruk, mint korábban, mikor még csak küszködtek az életben maradásért. Nem is csoda, hisz a szépek népének egyik királysága közelében éltek, ám furcsa módon nem esküdtek fel, egyik házra sem a környéken. Az embereknél már megszokott látvány volt, hogy Nargothrond népe jár-kel köztük. Ellátták őket fegyverekkel, harcolni és védekezni tanították őket, épületek felhúzásában segédkeztek , de a technikájukat nem adták át, szigorúan csak emberi házakat emeltek. Ezek mellett még tanítottak nekik nyelvet, történelmet és ha úgy hozta élelmet is szállítottak nekik. Egy nap azonban az emberek elzárkóztak a tündék elől, mert bizalmatlanok lettek velük szemben. Finrod a trónján ülve gondolkodott, mi lehet az oka, hogy ennyi év baráti viszonynak egyszer csak annyi lett. Aztán leesett neki és azon bosszankodott, hogy miért is nem jutott eszébe előbb.

-Hát persze. Csakis Morgoth műve lehet-pattant fel a székéből azonnal.

A „Vademberek” népéhez egyik nap megérkezett a gonosz követe és a hiszékeny emberi szívek megnyíltak szavai előtt. Elhitette velük, hogy a tündék csak azért keresik barátságukat, hogy befolyásukat kiterjeszthessék az emberek területeire és ezzel az emberekre is. Sokan hallgatták szavára, miszerint ha felesküdnek Morgothra, megtarthatják a földjüket éspedig, ha a tündék elvesztik a háborút, akkor bármelyik királyságot megkaphatják a Fekete Nagyúr bőkezűsége jóvoltából. A törzsfőnök még emellett megengedte, hogy orkok seregei támogassák ügyüket a szépek népe ellenében. Erről Finrod is hamar értesült. Ő pedig nem tűrhette, hogy orkok mocskolják be Beleriand mezőit és erdőit, főleg, ha az ő közelükben telepszenek meg. Lovakat kerített és kezébe kapta a zászlót, azzal a céllal, hogy ellovagol az emberekhez és lebeszélik őket erről az őrültségről, megkéri őket, hogy legyen minden olyan, mint néhány hete és fogjanak össze Morgoth ellen, mert nem igazak ama pletykák, miket a Nagyúr terjeszt róluk. Ezek mellett, elővigyázatosak is voltak és összegyűjtöttek mind fegyvert, mit egykoron jó szívvel odaadományoztak nekik. Most Nargothrond fegyvertárában pihennek a többi éles penge közt. Ezzel azonban még jobban elodázták a kölcsönös bizalmat idejét. A törzsfő komótosan Finrod felé lépett és elvette kezéből a zászlóját. Kettő reccsenéssel háromfelé törte a fát és némán, végig a király szemeibe nézve, darabokra tépte a vásznat is. Finrod semmit sem szólt, megfordult és emberei követték kifelé a kapukon túlra, vissza Nargothrond hídján az erődbe. Másnap hajnalban pedig újból kivonultak. Felálltak csatasorba az őrzött síkságon és előttük már néhány órája ott voltak az emberek a sík északi részén és a tündéket nézték. Finrod előlépett és levette a sisakját. Hosszú világosbarna haja kibomlott egy majdnem a derekát söpörte. Erőteljes hangjával átkiabált szembe.

-Tényleg ezt akarod? Az értelmetlen halált? Csak azért mert Morgoth hitvány szolgája elvette az eszeteket és voltatok oly balgák, hogy hittetek neki. Nem akarok harcolni ellenetek.

-Tényleg?- kiáltott vissza a törzsfő-már késő.

Felemelte pajzsát és csatabárdját, majd ordítva megrázta és emberei vele együtt kántálták a harci kiáltásokat.

-Rendeződj!

Finrod kihúzta az egyik kardját és a hegyével az emberek felé mutatott.

-Nem hagytál más választás-mondta halkan, majd elkiáltotta magát- Íjászok! Lőjetek!

Az orkoktól kapott pajzsokkal védekező emberek kiállták a vihart, azok kivételével, kiket leterítettek a vesszők. Ezt követően rögtön megindultak, a tündék pedig, Finrod újabb parancsára erőltetett menetben előreküldte a lándzsásait. Ő nem tartott velük, mert stratégia szempontból, hátulról vezényelt. A ritkásan füves terepen rohanva az emberek elértek a szépek népéhez. A törzsfő lecsapta az egyik lándzsa hegyét és letaposta a nyelét a földre, miközben előkapott egy tőrt és a mellette lévőbe szúrta. A mindig rendezett tünde sorok most alaposan elkeveredtek a barbár módon harcoló vadakéval. Keményen küzdöttek és sokat megöltek, de legalább annyit, sőt talán többet is vesztettek. Az orkoktól kapott fegyverek nem bizonyultak elég erősnek. Kénytelenek voltak visszavonulni. A visszavonulást végig fedezték, néhány nyíl és dárda eleresztésével, de a tündék nem üldözték őket, hanem vártak. Finrod király mögéjük sorakoztatta a többieket is és újból az élükre állt. Most már követte a hátráló embereket. A törzsfőt már várta Morgoth küldötte és mögötte az orkhad. Erősen kinyilvánította abbéli nemtetszését, hogy az emberek (akikbe amúgy sem fektetett sok bizalmat) gyáván megfutottak.

-Jól figyelj törzsfő!-mondta és falhoz állított 10 embert-3-szor többet fogok megölni, ha még egyszer hátat fordítotok Morgothnak. Leengedte a kezét és a fejüket a falhoz szegezték a nyilakkal.

Felhúzta a kesztyűit, tél lévén és kijelentette, hogy fontos ügye Angbandba, Morgoth elé szólítja, de a sereget itt hagyja és egy trollt nevezett ki vezérül. A tündék már közel jártak, mikor megindult a második támadás. A főkapun jöttek az emberek. A település többi kijáratán, orkok fekete serege özönlött. Finrod Felagund ismét nyílzáporral felelt. A nyilak először magasan felfelé, az égre törtek, majd ívet vettek és a gondolatnál is gyorsabban csapódtak be az alattuk vonuló tömegekbe, halált okozva annak akinek a testébe fúródott. Az orkok rezzenéstelen arccal, sőt talán még idegesebben rontottak ellenük felé, félrelökték vagy átugrálták halottaikat, míg az embereket kicsit megrázta a testvéreik eleste de az orkok hajszolására tovább támadtak. 2 perc múlva, már fülsüketítő volt a különböző lények ordítása, a halálhörgések együttese és a fegyvernemek egymásoz csapódása. Finrod királyhoz méltóan a csatatér sűrűjébe harcolt, testőrei körötte. Előhúzta mindkét pengéjét és előtte sorba hulltak a fejek,végtagok. Elsőnek egy csatabárdos embert kapott el. Ügyesen kitért és jobb oldalról felvágta a hasát. A belei kifolytak, ő térdre zuhant. A király megforgatta kardjait aztán belevágta a két vállába, mire amaz sok vért köpött fel. Tövig tolta a pengéket és közben egy ork tört át a testőrök sorai közt. Felagund puszta kézzel állt ki ellene. Erősen csapott le a tündére, de ehelyett az ember fejébe vágta bele fegyverét, aki még mindig szuszogott. Nem bírta kihúzni, ezért Finrod megfogta az ork fejét és hozzávágta a bárd kiálló feléhez.

-Öljétek le a vezérüket-mutatott a trollra kardjával-és mindet az orkokat!

Utat vágott magának hát a tömeg sűrűjébe, egy ember kivételével senki nem mert az útjába állni. A háta mögött álló tündétől kapott egy nyilat, Felagund pedig a torkához emelte a pengét és lassan húzta végig rajta. Meglátta a trollt is ezek után, ahogyan két láncos buzogányával csapkodott. A megölésén járt az esze, mikor nem más állt elé, mint a törzsfő. Finrod mordult egyet és lesújtani készült, de az ember megálljt parancsolt és szólt, miközben tombolt a csata és percenkét 10-15 ember esett el.

-Tudom, már késő, de nem harcolunk ellened. Igazad volt Morgothal kapcsolatban. Láttam. Embereim parancsot kapnak az átállásra, és minden olyan lesz, majd mint azelőtt. A tündék és emberek pedig közös ellenségeikre törnek majd.

Füttyszavára a harcosok meg is fordultak és azonnal több száz orkot vittek a halálba. Meghalt azonban a törzsfő is, mert az orkok vezetője hallotta minden egyes szavát és halálra sújtotta érte, miközben hangosan ordibálta, hogy mocskos áruló. Finrod látván a történteket, könny szökött a szemébe és pörögve dobta a nyakába kardjait a trollnak, egyiket a másik után. Néhány dárdát is hajítottak a siker érdekében és a troll rázuhant a vezérre. A „ Vademberek” odahagyták a harcot és segítettek kihúzni a tetem alól vezérük testét, amivel elindultak a városukba. Az orkok is távoztak, ahogyan csak lábuk bírta. Egy sor nyilat még kaptak Finrod népétől, aztán a többit útjukra eresztették és lemészároltak mindenkit az emberek városában maradottak közül is. Hatalmas máglyán égett el a törzsfő. Estétől reggelig égett, s nem kisebben mellette harcosai testei. Az orkok jussa egy nagy gödör volt, minek tetején eztán nem nőtt fű. Finrod Felagund a nagy harcos király álló napon keresztül hordta embereivel halottait, Nargothrond hosszú, üres csarnokaiba, az örök nyugalomra helyezve testüket.

Estolad= Táborhely. Az emberek három nagy háza és még néhány külön embercsoport itt gyűlt össze a nyugatra vezető út közben és tábort vert. Innen szóródtak szét aztán területet keresni maguknak, a szélrózsa minden irányában.