Anfalasi előzmények: az orkok megtámadtak Anfalast és majdnem el is foglalták ha nincs Faramir aki 3 órán keresztül vitézen kitartott. De ez sem volt elég, mert csak Faramir és párszár embere maradt akik kirohanták a várból 2000 ork és 50 pók ellen. A helyzetet csak Boromir tudta menteni aki 6 ezer gondorival támadt és elsöpörte őket mindenestül.

Most: - Hála az égnek hogy itt vagy. mondta Faramir.

-jó-jó, de most térjünk rá a fontosabb dolgokra. Belfalast** is orkok ostromolják. Csak azért jöttem ide mert ez a sereg volt a nagyobb, ahogy hallottam és mégiscsak a fivérem vagy.

-Most vacsorázunk és majd holnap elindulunk. Szólt Faramir. Hallottátok emberek holnap csata, és addig egyetek ameddig lehet, úgyhogy befelé. Vacsoráztak és elaludtak. Másnap elindultak délre amely 3 órás út volt. Az erődöt itt Imrahil**, Dol- amroth** hercege tartotta, másfél ezer katonájával 3x annyi ellenséges katonával szemben. Mikor mi is megérkeztünk délre már sok helyen a vörös szem* szászlója lobogott. De még volt remény mivel még 4 helyen a fehér fás zászló virított. A váron kívül nem lehetett mást hallani csak ordízozást a parancsszavakat és Imrahilt. Még életben volt.

-Megrohanjuk a várat és kimentjük testvéreinket! Rajta! Így Faramir.

-Létrákat elő és ROHAM!! Így Boromir. Azzal elindultak a hegy felé. Persze néhány ork akiket nem kötött le a csata észrevette őket és riasztott.

-Shor ave dor!* És tüzeltek. Sokan meghaltak itt, de a várban még többen ezért sietnünk kellett.

Eközben bent: - Öljétek őket az utolsó szál emberig az életetekért! Szólt Imrahil, akinek tépett haja, kopott pajzsa, verejtékező homloka és kicsorbult kardja volt. Ő volt az aki észrevette, hogy az orkok egy kis csoportja furcsamód békén hagyta őket és a várszélről lövöldözgetik halálos nyilaikat.

Eközben kint: Jól haladtak és nem esett el olyan sok emberük. Bevetették a tartalékot és a 2 testvér egyszerre buzdította embereit.

-Kardot, lándzsát ragadj! Itt a nap amikor megyünk és győzünk vagy meghalunk. Támadás!

Ismét bent: Imrahil a hátára vette pajzsát és füttyentett egyet.

-Hé olyat támadjatok aki egyenlő esélyekkel küzd ellenetek. 3 ork azonnal megfordult és Imrahilra morgott. Kettőnek rögtön kést repített a mellkasába de a 3.-al nem számolt. Gyorsan előkapta a pajzsát, de az ork egy jól irányzott lövéssel kilőtte a kezéből. Nem tudott mást kitalálni minthogy várja végzetét, mert szinte biztos volt benne, hogy meghal. De a háta mögül ekkor több tucat vessző suhant el mellette egyenest az orkba. Most végre fellégezhetett. Megfordult és megrázta az első ember kezét aki mögötte állt.

-Hálás köszönet, de mi tartott ilyen sokáig? Hány embered van százados?

-22

-Annyi talán elég lesz. Figyelem a hangsúly az íjászokon van. Menjetek! Imrahil ugyan levágott 2 orkot de az összes embere elesett még mielőtt célba értek volna. A századost fejszével hasították ketté és 2 ork esett neki Imrahilnak. Kitépték a kardot a kezéből és próbáltak a nyakába harapni ám ő lerúgta magáról az egyiket és az elgurult. Elővette az utolsó kését és többször is gyomron szúrta ellenfelét. A másik pedig mire feleszmélt volna már vissza is hullt átszabott torokkal a többi hulla közé. A roham megújult a gondoriak részéről. Megint jött egy ork fejszével. A századosa gyilkosa. De ő csak egy szúrást érzett a hátában és ki is dőlt. Faramir jól célzott. Viszont őt is célba vették. Ezt Imrahil lökte le.

-Kitartás, mindjárt győzünk. A felmentő sereg bevonult a kapun és fel a csifalépcsőn és senki nem tudta őket megállítani. Ezek a csaták-Anfalas és Belfalas- ráébresztették az embereket arra, hogy a háború céljából ezek a viszonylag csekélyke várak is fontosak lehetnek.

Vörös szem= Szauron egyik jelképe

Shor ave dor! Lőjjétek le őket!