Túrin**, Húrin fia és Galdor unokája igazán legendás alak volt. Története az egyik legdrámaibb és szívszorítóbb történet amit valaha is átéltek Középfölde első korában. Ő maga Hithlumban kelt útra, pontosabban Dor-lóminból, még kisgyerekként. Édesanyja, Morven** küldte őt Thingolhoz,**a doriathi szürketündék nagykirályához. Mivel az apát Húrint Morgoth foglyul ejtette, a Nirnaeth Arnorediad, a megszámlálhatatlan könnyek csatája után, Morven jobban látta ha fia biztonságban érik férfivá Doriathban, ahol Thingol fiaként szerette és nevelte. Felnőttként barátjával, Beleg *Cúthalionnal** harcoltak az orkok ellen, a doriathi határban. Beleg minden nyila halálos volt, Túrin kardja, a Gurthang** pedig mohón nyelte magába az orkok vérét. Aztán a szép dolgoknak is vége lett egyszer. Egy félreértés végett, Túrinnak menekülnie kellett Doriathból. Hamarosan a törvényen kívüli vademberek vezére lett, Agarwaen* néven, miután megölte azok vezérét. Kalandos élete során sok helyen harcolt. Törpök oldalán, népe oldalán Dor-lóminban és számos tündenagyúr parancsnoksága alatt. Nargothrondban, Mithrinben, Ossiriandban és egy évig még felesküdött kardja volt Feanor két idősebbik fiának is. Bárhol is járt, álnéven mutatkozott be, hogy végzete,melyet szerinte a neve hordozott, ne találjon rá. Útjai végén elért Brethil erdejébe, ahol újra ( már harmadszor) talált rá a szerelem. Feleségének megígérte, hogy végleg lenyugszik és leteszi a Gurthangot és csakis akkor használja majd, ha közvetlenül veszély fenyegeti otthonaikat.
-Gyerünk építsd azt a kerítést! Vágjátok a fákat! Lefialt már a koca? A falu nem fejlődik magától. Rajta!
Bár Brandir** volt a brethilbeli Haleth nép feje, sérülése végett Túrin vette át a szerepét és minden nap többször is végigjárta a falut, hogy kormányozza azt Brandir nevében. Az emberek éppen ezért igazabb vezetőnek nézték, mint Brandirt, pedig ő nem is közölük való volt. Brethiben Mormegilnek* ismerték és az ellenség rettegte Brethil nevét, erőskezű parancsnoka miatt. Úgy félte őket, ahogy előttük senki. Az egész hét virágzó boldogságban telt, mígnem a hét utolsó napján hírek érkeztek, hogy a közeli mocsárban eltévedt egy ork járőr csapat. Kevesen voltak. Nagyjából 25-en. Mormegil lándzsát fogott és felvette, majd hátára szíjazta a pajzsát. 7 jó emberét vitte magával. Nem volt nehéz az orkokra találni, mert a nyomaikat sem igyekeztek elfedni. Lassan haladtak,mert 1-1 társuk állandóan beragadt a mocsárba és azzal kínlódtak, hogy kihúzzák. Az orkokra tökéletesen illett a Glamhoth* elnevezés, amit a sinda tündék révén kaptak. Egymással acsarkodó, kedvesnek éppen nem mondható népség voltak. A modorukról már nem is szólva.
-Mozogjatok már ti rohadtak!-kiabálta a vezetőjük, aki már kezdte elveszteni a türelmét.
Ketten indultak a sárban ragadt-hoz de a vezér rájuk szólt.
-Azonnal ott hagyjátok és többször nem állunk meg! Szauron hadnagy parancsa, hogy meg kell találnunk a brethilbeliek szállását és kideríteni a létszámukat.
Az orkoknak se kellett több, otthagyták társukat aki egyre mélyebbre süllyedt. Az iszap már ellephette a füleit is mert nem hallotta ahogy Mormegil elkiáltja magát: Gurth an glamhoth*
Az emberek a semmiből kerültek elő és kilőttek egy sorozat nyilat. A férgek összezavarodtak de nem veszítették el az eszüket. A vezér szorgalmasan lökdöste harcosait a biztos halálba. Túrin nem volt éppen az a teszetosza alak, hanem nekiment a vezérnek. Kikapta a lábait az ork alól. Lándzsájával a fejére sújtott le. A vezér elkapta a hegyét és megpróbálta távol tartani magától a halált. Erőlködése hiábavaló volt. Mormegil erősen ágyékon taposta és ő akaratlanul is elengedte a fegyvert. A hegy egyenest a szájába csusszant. Újra kezébe vette a lándzsát és két kézre fogva ledöfött egy másikat is. Hátán be, mellkasán kitört a hegye. Mormegil háta mögül egy őrült rohant rá. Túrin még mindig a lándzsát tartotta, rajta a haldokló ork hullával, miközben megfordult és az ork belerohant a nyársba. Lábával módszeresen letolta mindkét hullát és eldobva megölte a 4.-et is. Több nem is maradt. Egy kivételével mindet megölték az emberei. Az az egy észak felé rohant és Túrin egyből levonta a következtetést.
-Tudják, hogy hol lakunk és vissza fognak térni. Méghozzá hamarosan. Vissza mindenki Brethilbe! Építkezzetek!
Néhány héttel később, este: Mormegil a feleségével töltötte a vacsorát de leveséből hiányolta a hagymát, ezért elküldte a kedvesét a kertbe. Ijedve kelt fel a székből mikor neje sikoltva tört be az ajtón és karjaiba omlott. A nő nem beszélt, de Túrin kiolvasta a szemeiből. Orkok. Megragadta íját és kedvese vállára rakta kezét.
-Ne félj semmit! Ha itt maradsz, akkor biztonságban leszel.
Hirtelen félrehúzta a nőt, mert egy fejszés ork magasodott föléje. Mormegil meg nyilat eresztett fekete szívébe. Gyorsan kiszaladt a fa teraszra és lenézett az erőd udvarára. Égő fáklyákat pillantott meg hol az orkok, hol az emberek kezében, kik közül néhányan az orkok elől menekültek, mások harcoltak. Látott embereket akik egy meggyulladó házat akartak eloltani. Egy vézna ork zavarta meg, ki a lépcsőn akart feljutni a házba és elsőnek Túrint akarta megölni. Mormegil azonban lefogta sújtani készülő karját és kitörte a csuklóját. A saját szablyájával a nyakában küldte le a lépcsőn. Ő is lerohant az udvarra. Kerülgette a pengéket és küldözgette a nyilakat. Egyre több mászott be a kapun. Mormegilnek elfogytak a nyilai, így vissza kellet mennie a házába, hatalmas árnyékokat öltve a házakra a fáklyák fényében. Még haza sem ért, de megint sikoltozást hallott. Felesége egy serpenyővel hadonászott egy megtermett ork felé. Minthogy Túrinnak nem volt fegyvere, a szeme a mennyezetről lógó fekete kardján ragadt meg. Dacolva az átokkal levette és lecsapta a Gurthanggal a fejét. A vezetése alatt visszaszorították az orkokat. Mormegil sorsa kardja végett megpecsételődött.
Cúthalion= erős íjú
Agarwaen= vérszennyes
Mormegil= fekete kard
Glamhoth = zajos banda
Gurth an glamhoth= halál az orkokra
