Gundabad az egyik legnagyobb terület ahol orkok élnek. A harmadkorban Szauron felszólította a gundabadi orkokat, hogy haladéktalanul menjünk Dol-Guldurba**. Az itt élő orkok legalább olyan erősek és nagyok voltak min az Uruk-Haiok**. Azért kellet oda menni mert Erebor elhagyatott volt már rég, és Szauronnak kellett a kincs és az arany. Így hát Gundabad ereje elmegy Dol-Guldurba, hogy csatlakozzon az ott lévő sereghez és úgy vegyék be a hegyet. Ebben a pillanatban ,nyugatra áll egy nagyobb falu. Arnor** romjai közt. Itt szerveződik a Dúnadanok egy nagyobb serege. Vezérük Argonui** aki Arador** apja és II. Aragorn dédapja volt. Kb. 800 fős csapat volt amit azért szerveztek, hogy megakadályozzák az egyesülést. Ezt viszont az orkok is tudták és az volt a tervük, hogy becsalják őket a hegybe és ott mindenkit megölnek. A kószák* két héttel később érkeztek meg a hegy lábához. Argonui otthon hagyott néhány embert és a fiát őriztetni a falut. A hegy közepébe volt egy nagy mélyedés. Hajnalban indultunk neki és elkezdtünk felmászni a hegyre. Útközben arra lettünk figyelmesek, hogy a bejáratot orkok őrzik, kezükben fáklyákkal. 5 darabot számoltunk. Néhány íjász akik valahogy megkapaszkodtak kilőtték a nyilaikat. Három lezuhant. Kettő viszont mindent látott és mentek szólni a többieknek.
-Gyerünk! Addig érjünk fel míg nem jönnek vissza! Nem is akárki hanem maga Azog** a pusztító jött orkjai élén. Ekkorra már a Dúnadanok feljutottak és legyűrtek egy csapatot. És nyomultak befelé a járaton. 2 és fél méteres lándzsáik segítségével a Dúnadanok minden egyéb gond nélkül jutottak be a hegybe ahol hatalmas mező volt. Itt következett a baj, mert aki nem kapta fel rögtön a pajzsát azt itt érte a vég. Az orkok hatalmas nyílzáporral indítottak. 177 személyi testőr halt meg azonnal. A csapat két felé vált. Az egyiket Argonui vezette, a másikat pedig a király apródja aki maga is kiváló kardforgató volt. Mindig az első sorban harcolt. Most is. Onnan ahol mi álltunk 2 rámpa vezetett le a mezőre. Az apród pedig halomra ölte a rámpán felfelé igyekvő orkokat. Utat tört a többieknek és leért a mezőre. Ekkor látta csak, hogy a királyt és néhány emberét körbeveszik odafent a férgek. Lent folyt a harc míg az apród 3, sok háborút megjárt, tapasztalt katonájával áttört a gyűrűn és akkor látták, hogy a király haldoklik.
-Vigyázz a fiamra mert tudom, hogy utódai közt ott lesz az aki majd visszaköveteli gondor trónját és király lesz. Mondta a király, majd akadozó hangon folytatta tovább.
- Te és embereid, meneküljetek és vigyétek a hírt a vereségünkről! Vidd az én embereimet is ameddig az okok új támadásba nem kezdenek. De már késő volt ekkor jött meg Azog a pusztító, a sápadt ork. Az emberek egyből neki estek de ő hatalmas buzogányával széttörte a pajzsukat és a testüket. Nem volt remény , menekülni kellett. Az orkok levágták szinte az összes dúnadant. Néhányan hátramaradtak, hogy az apród és a többiek elvigyék a faluba a hírt.
-Menjetek! Ezt bízzátok ránk! mondta az egyik öreg aki hátramaradt. Most már mindenki hallotta az orkok közeledtét és a farkasok üvöltését.
-Menjetek már! Kérlek titeket. Az apród végül könnyes szemmel vett búcsút a többiektől és sietett, ahogy csak lába bírta. Az öregek nem sokáig tartottak ki, de e rövid idő alatt is rengeteg orkot vágtak le. Végül leszállt rájuk a sötétség. Az apród még talán hallhatta a sikolyaikat miközben a farkasok tépik őket. De ő parancsot kapott, hogy mennie kell. Egy darabig még üldözték a menekülőket, de végül feladták. A kószák közül hat maradt életben. Odahaza pedig szokás szerint 3 évig gyászolták a királyt.
Kószák= Dúnadanok másnéven
