A hobbitok csak ritkán háborúztak, de miért lenne a sorozat címe csaták, ha nem lenne egy kis hàború ebben a részben is. A Harmadkor nemtudom hanyadik évében, a dúnfôldiek* betörtek Bakföldre* ahol fôleg borbakok* éltek. Ekkor bakföld ura Borbak Trufa** volt, kinek muszáj volt végignézni ahogy leölik néhány ismerôsét a többit ledig elhurcolják. 2 év múlva Ttufa összehívott egy szedett-vedett sereget bakföldrôl. Alig voltak hétszázan. Hiányos felszereléssel, kapával, kaszával és nehány karddal. Még kevesebben viseltek sisakot, pajzsot vagy vértezetet. Fôleg sodronying volt rajtuk. De nagyobb sereg kellett ahoz, hogy szembeszálljanak a vademberekkel, akik tôlük délkeletre találhatók és kb 3000 jól felfegyverzett emberük fogható harcra. Ezért Trufa elment legjobb barátjához, Tuk Peregrinhez** akit csak Pippinnek hívtak és megkérte tartson vele.. Pippin szívesen vele ment. Saját maga 250 hobbitot vezényelt csatában, és még a Megyébôl is érkezett ugyanennyi. A csapat a füves ùton indult el Hobbitfalváról. Tharbad** hídjáig mentek. Itt tábort vertek, de nem gyújtottak tüzet mert a gyôzelemittas dúnföldiek mostanában nagyobb területet tartanak szemmel és a híd túlsó felén már lehetett egy két századuk. Ez így ment 3 napon keresztül. A negyedik napon a hobbitok  már azt fontolgatták, hogy inkább hazamennek és ott állítanak fel védelmi vonalat vagy átkelnek a hídon és felégetik egész dúnfôldet. A döntést nagyban megsegítette a híd tulsó oldaláról szóló kürtszó amire fejszések sorai menetelt át a hídon, hogy elérje a túlparton lévô ellenséget. Mégiscsak lesz csata. Alighogy elérték a híd felét, Trufa máris parancsot adott a tüzelésre. Ám közben a hídtól 100 méterre a lándzsásaik átkeltek és az íjászok hátába kerültek. Ôket Pippin és 250 Megyei hobbit tartóztatta fel. A hobbitok ugyan kevesen voltak, de kicsik és fürgék és a hazájukért küzdöttek. Az ellen egyre csak közeledett feléjük.

-Elôre! szólt Pippin.

Megrohanták az embereket és miután visszaszorították ôket ismét nyílzáport eresztettek rájuk. Többségüket leteperték és agyonverték de akadt olyan is akire ráugrottak és nyakon szúrták ôket. A dúnföldiek fôleg nyilakkal igyekeztek ritkítani a hobbitok sorait. A pontos kiképzésnek köszönhetően a legtöbbjük eltalálta a hobbitokat. De hiába a túlerő és a kiképzés a dúnföldiek mégis vereséget szenvedtek. Majd ugyanazon az úton amin az emberek keltek át a folyón, most ők keltek át és ők kerültek a fejszések hátába. Sokakat a vízbe löktek és egy két nyilat is bele engedtek.  A délvidékiek sorai közt óriási zűrzavar támadt. Mindkét oldalon hobbitok sorakoztak fel. És hatalmas dárda záport zúdítottak rájuk. Csak egy fejszés menekült meg a többieknek levágták a fejüket é karóra tűzték . Több mint ezer karó állt ott aznaptól. Ezentúl a dúnföldiek soha nem merészkedtek a hídig hacsak Szauron nem szólítja őket harcba. Amikor hazaértek beszámoltak mindenről és ellátták a sérteket. Ezt ünneplés követte. A dúnföldiek pedig azóta is rettegve és tisztelve beszéltek róluk és az ott történtekről.

Dúnfdiek= Vasudvard közelében élő vademberek

Bakföld= Hobbitfalva egy része

Borbakok= bakföld lakói