A Másodkor 3000.  évében az ellenség 600000 fôs hadsereget gyûjtött össze. Az Anduintól keletre lévô barnaföldekeken. Oropher király Thranduil apja az erdôtündék vezére rájött ,hogy Szauront csak egyesült erôvel gyôzhetik le. Ezért nagy sereget gyûjtött össze és délre masirozott. Thranduil is vele ment. Egyesült a Lórieni és a Völgyzugolyi tündehadakkal. Gil-galad** vezette a tündéket, de Oropher nagyra tartotta magát és seregét ezért katonáit saját maga vezette. Az emberek is részt vettek a háborúban. Númenóriak 150 ezres serege. Elendil**  volt a vezérük. Sôt még a Vasdombokból is érkezett 50 ezer törp talpig acélban, nagy szakállal kezükben 2 fejszével, egyenes karddal az oldalukon, hátukon nagy kerek pajzs. Vezérük III. Durin** Félelmet nem ismerve vonultak fel, az orkok Dúnföldiek, Khandiak** Balcbothok, Keletlakók Ekhósok és Uuk- haiok ellen. A csatát az az emberek kezdték 3 sor nyílzáporral. Elsô sor lôtt majd legugolt és lõtt a második majd így tovább. Ekkor Elrond lépett elô Gil-galad zászlója mögül. Harcosai köré gyûltek.

- A mai nap véget vetünk a sötétségnek. 

Kivonta hosszú kardját és az emberek fedezôtüze alatt megkezdte a rohamot az orkok ellen. Mèlyen belenyúltak az orkhadseregbe. Az uruk- hai sereg Orophert rohamozta meg de ô tartotta magát. Az elsô soruk hat lépésnyire elôre rohant és pajzsaikkal lecövekeltek a földbe és lándszáikat leengedték. Rárohant a második sor, akik íjászok voltak. Nekitámaszkodtak a pajzsoknak és nyilakat eresztettek az orkok hûsába. Már csak 50 lépésnyire voltak.  Az ìjászok lôttek egy utolsôt majd hátrarohantak, helyükbe lándzsások érkeztek és sorba rárakták a pajzsaikat az elsô sorra és ôk is elôre tolták fegyvereiket.

BUMM!!

A tündék egy tapottat sem hátraltak, inkább ki-be hûzták lándzsáikat és sorra ölték le az orkokat 

- Gyere fiam megkerüljük ôket. Hozd a csapatodat!

Alig, hogy ezt kimondta mérgezett vesszô fúródott a szemébe és nem sokkal késôbb bele halt. Holtteste soha nem került elô. Most is ott lehet valahol a több százezer hulla közt. Thranduilon volt a sor, hogy vezesse népét. Ki is vezette veszteségek nélkül a csatából és a Bakacsinerdô felé vette az irányt. Gil-galad és Elendil vállvetve hatcoltak. Gil-galad lándzsája, az Aeglos elôl nem volt hová rejtôzni. Közben Elrond kész bullahalmot varázsolt maga körül amikor egy hatalmas troll közeledett felé. Magasba emelt kalapácsával sújtani készült. Az Aeglos egyenesen a szivébe állt. A tündekirály akkor Elrond melé lépett és szólt.

- Élsz még? 

-Megleszek. De nézd uram az embereket most rohanják le a balchothok.

-Boldogulnak maguk is, nekünk pedig van saját gondunk.

Rátérve az emberekre, széles arcvonallal várták a balchothokat és annak szekereit. Mikor már a lehetô legközelebb jutottak, egy füttyszóra szétnyíltak és a szekereket átengedték soraik közt. Az íjászaik végeztek a hajtókkal és birtokba vették a szekereiket. Így sikerült a balchoth gyalogságot a saját szekereikkel széttépni. Világos volt, hogy a Númenoriak fegyverei modernebbek voltak. Miután a vademberek visszavonultak a balszárnyról, a númenoriak átcsoportosították magukat a jobbszárnyra ahol a tündék is éppen visszaverték az orkokat( egy időre). 

Az orkok gyalázatos veresége miatt most a keletlakók, ekhósok és balchothok serege vonult fel teljes haderejével. Válaszul 30 ezres acélba öltözött törp sereg rohanta meg őket, mind vaddisznón.

-Durinfiak roham!  A vasdombokért! Fegyverbe!

Erősen oldalba támadta őket. A rohamot maga III. Durin vezette akik hatamas csatabárdjával legyőzhetetlen ellenfél volt. Hol jobbra, hol balra vágott vele, megölve vagy megsebesítve mindekit. Vadkanja  földbetiport mindenkit, pedig már jó pár dárda és nyíl állt ki az oldalából. Fia is részt vett a csatában aki pedig hátba támadta őket . Mé a keletlakók alabárdjai sem okoztak különösebb gondot nekik hiszen a vadkanok letiportak mindent.

Ezt a bátorságot látva, Elendil megélezte kardját és így szólt.

- Ne haljanak meg hiába, utánnam fiúk dolgunk van!  

Így már három oldalrol kellett védekezniük a vadembereknek. Az ekhósok és Balchothok megúnták az örökös emberveszteséget és a Khandiak mögé rejtőztek. A törpök akik még mindig lendületben voltak az előző roham óta neki estek Khand bátor seregének, akik valamivel többen voltak mint ők. Tüskéket szórtak a vaddisznók elé és azok az érzékeny patáik miatt levetették lovasaikat és sok állat megdöglött. Most már a tündék is újra egyesítették erőiket és óriási nyílzáport zúdítottak. A legtöbb veszteséget Thranduil serege szenvedte el. A sereg 2 harmadát és az apját. Ez hiányos fegyverzetüknek volt köszönhető. Még ott a csatamezőn választották a Bakacsinerdő és az erdőtündék királyává. A tünde sereget még mindig Gil-galad vezette. Egy rövid ütközetre megrohanták őket a Dúnföldiek. Szerencsére mindet visszakergették és már csak a tündekirály küzdött egy lándzsással, mígnem egy másik fel nem hasította a hátát és így meg nem ölte. Elrond lőtte le a gyilkosát. A törpök már nagyjából végeztek a khandiakkal. A király fia sorba csapta le az ellenfeleit, egészen addig amíg egy szúrást nem érzett a hátába. Térgyre rogyott majd meghalt. Khand királya lőtte le. Egy másodperc sem telt bele és máris repült a fejébe a kisbalta. Vele a törpkirály végzett. Elendil is elesett miután egy farkas darabokra tépte. A jók ugyan győztek de hatalmas veszteségeik voltak. E borzalmas ütközetet viszonylag hosszú béke követte.