Réges régen amikor még a Rhúnföldi emberek és a Keletlakók egymás ellen harcoltak és még nem kötöttek szövetséget, volt egy nagy csata, amit a Rhún tengertől keletre lévő erdőben vívták meg. Erről a csatáról a keletlakók írtak többet, ezért most az ő szemszögükből írom le nektek. Rhúnerdőt keletről közelítettük 17 ezres seregünkkel. A seregnek aranyszinű pajzsa, sisakja széles és vastag vértje volt. Fegyverként hosszú kardot és hatalmas alabárdot hordtak. Mind-mind arany. Erősen meg voltunk áldva ismeretlenséggel ami az erdőt illeti. Csak annyit tudunk, hogy rengeteg apró fa erődítmény található ott. És azokban ,mint a kasban a méhek, hemzsegtek a Rhúnföldiek. Otthonunktól 77 kilométerre vagyunk. 52 nap alatt jutottunk el ide. Épp megérkeztünk az első erődhöz. Benőtte a moha, hogy jobban elrejtse. Sehol senki. Mentünk tovább. Hamarosan 5 erőd fogott közre minket. Majd egy ellenséges íjász, az egyikből lelőtt egy embert. Megjegyeztem honnan jött a lövés és mielőtt újra lőtt volna én találtam el a vállán. Miután leesett még szólt:
-Nem nyertek, mert több ezren vagyunk.
Ezzel a szavakkal meghalt. A pajzsa ezüst volt és szinte minden más is rajta. Sisakot viszont nem viselt. Ezért nevezték el ezt a csatát másnéven úgy, hogy Az Ezüst és Arany csatája. Kürtszó hallatszott és nyilak záporoztak sorainkra. Ezután a két legközelebbi erőd kapuja nyílt ki nagy robajjal, és lándzsások hadai támadták le az előőrseinket. Iszonyatos vérfürdő volt. Mindkét oldalon sok bátor harcos esett el. Kevesebben voltunk mint ők, de jobbak voltak a fegyvereink így egyenlő kűzdelemmel folyt a harc. Legyűrték az előörsöket és már a főhadat kezdték szorongatni, amihez csatlakozott még két erődnyi katonájuk. A helyzetet csak a legerősebb és legtapasztaltabb katonák alkotta utóvéd mentette meg, akik szétverték a gyűrűt és sok Rhúnföldit gyilkoltak le vagy nyársaltak föl a saját erődjük kapujában, midőn azok vissza akartak menni oda. A csata hamarosan nekünk kedvezett. Azok az ellenséges katonák akik látták, hogy itt nem győzhetnek azok elmenekültek az erdő belsejébe és harcba szólította a többieket. Eközben mi egyre beljebb haladtunk, és sok-sok erőddel találtuk magunkat szembe. Megálltunk egy pillanatra és ekkor zseniális tervem támadt. Hirtelen tüzet csiholtak és meggyújtottuk a nyilaktat. Az összes erődöt lángra lobbantottuk. Az ellenséges katonák sorra zuhantak ki meggyulladva a nyílásokon. És amikor a kapuk kinyíltak halomra lőtték őket. A királyuk is menekülni próbált álruhában de nyolc nyilat kapott a hátába és meghalt. Leégett a fél erdő és csak a negyedkor végére nőtt ki újra. A csatára béke tett pontot és a Keletlakók meg a Rhúnföldiek szövetségesek lettek.
Keletlakó hadsereg
