Hadiállapot:

A gondori területnek ezen részén az orkok sohasem tudtak áttörni, de most óriási csatára lehetett számítani, mert a gonosz szauron keze újra megerősödött és Cair-Androsi** védelmi sereg pedig meggyengült a folyamatos harcokban. Cair-Andros védőrség száma alig ugrott 5000 főre. Cair-Androst szárazföldről és folyóról is meg lehetett közelíteni. A védősereg megoszlott. A folyónál Madrill** volt a vezér. A szárazföldinél pedig Anborn**. Április 4. volt, amikor a gondoriak tudomást szereztek róla, hogy kevesebb mint 30 csónak érkezik, rajta orkokal. Az alapos kémkedés szerint minden csónakban 80 fő utazott. Harmadnap este tízkor megérkeztek a látóhatáron belülre. Az egész hadseregük itt volt és senki sem ellenőrizte a hidat ami az erődbe vezet. 2 sor kósza íjász kirohant a partra és felsorakoztak. Féltérdre ereszkedtek majd megfeszített íjjaikat a magasba tartották.

-Nyílvesszőt ereszt!

A kószák máris sortüzet nyitottak és kb. 7 csónakot ki is ürítettek. Erre azonban az orkok is reagáltak. Rögtön előkapták az íjaikat és egy sebhelyes arcú ork( biztos a főnök) parancsára tüzet nyitottak. A csónakoknak végül is sikerült partra szállniuk, ahol már karddal és pajzzsal várták őket. Amikor is már elvesztették a fél seregüket. Madrill vezetésével elkezdték aprítani őket. És így újabb zászloalj esett el a kezük által. Az orkok görbe acélpengékkel vágták az ellent, nem nagy sikerrel. Kevés harc után visszavonultak. Anborn csapdát sejtett mert túl korán vonultak vissza. Már rohantunk is a kapuhoz és a hídhoz ahol jöttek az orkok. A gondoriak megtámadták őket. Hatalamas csetepaté árán végül lenyomtáknaz orkokat. Cair-Andros megmenekült. Újra. Ezután még Gondor sokat háborúzott Mordorral, pl:Osgiliathnál és Pelennor mezején, Minas-Tirith előtt. Cair-Andros romjait csak Elessar király építette újja a Negyedkorban.