A harmadkor 2510 éve. I. Arahad a dúnadanok vezére kis csapatával éppen vadászik az Etensziktől északra, közwel a ködhegységhez. Köztük van Elladan és Elrohir is. Már éppen célba vették a nyilakkal a vadkant, amikor orkok csaptak le az állatra. Lefogták, egy lándzsaszúrás a nyakba és az állatnak annyi. Majd a vállukra téve elvitték. 

-Ezek nem vadászok hanem katonák, vagyis az ellenség háborúra készül. szólt Elladan

-Más orkok mint a többiek. Olyan címert láttam, amiről utoljára nagyapámtól hallottam. Gundabad jelét viselték. folytatta Arahad

- Az egy ork erőd a ködhegység északi részén. Cselekednünk kell! Követjük őket! Gyertek!  tette hozzá Elrohir.

Pár órával később megérkeztek. Az egyik ork előhúzott egy kürtöt és belefújt. Hamarosan megreccsentek az erőd falai és kinyíltak a kapuk. 

-Valhogy be kell jutnom. mondta Arahad és berántották a leghátul lévő orkot a bokorba és elvágták a torkát. Felvette az orkpáncélt és meghagyta a többieknek, hogy ne mennenk utánna, de ha két óra múlva nem jön vissza, akkor készítsék a sereget és támadják meg az erődöt. Eltelt az idő. Az egyik embere( és a vezér legjobb barátja) kijelentette,hogy utánna megy. A többiek pedig szétszéledtek a népükhöz, hogy sereget toborozzanak. Eközben Arahad az erődben bolyongott folyósóról-folyosóra. Mindenhol fáklyák. Az ork páncélt már levette és kivont karddal lépkedett. Majd hallotta, hogy lépések közelednek. Szerencsére épp volt a falban egy rés. Gyorsan elbújt és kihallgatta őket. Ketten voltak.

-Az az ostoba emberfajzat azt hiszi, hogy csak úgy besétálhat ide észrevétel nélkül. Én elmondom a főnöknek, te pedig fogd el majd vallasd ki!

Közben Arahad magában fortyogott.

-Mondtam, hogy ne jöjjenek utánnam.

Ekkor kilépett a résből és így szólt.

-Nem mentek ti sehová.

Azzal fogta a kardot és lesúlytott. Majd a hullákat betuszkolta a résbe és elindult arra amerről az orkok jötek. Így jutott el szépen az egyik páncél készítő terembe. Mindenhol tűz égett. Száz meg száz üllő, pajzsok, sisakok, kardok, lándzsák, fejszék és páncélok ezrei. Kicsik és hatalmasak egyaránt. A terem több szintes volt és minden szinten több kijárat volt. Arahad azt is észrevette, hogy orkok voltak levágott fejel az üllőknél hagyva. Az egyik kijáratnál egy közeledő árnyékot látott. Gyorsan odaállt a járat mellé és még erősebben megmarkolta a kardot. Majd rárontott az alakra. De kardja hirtelen megállt mert az egyik embere volt az.

- Mae govannen*! mondta

Megölelték egymást , majd Arahad rábízta magát az emberéte had vezesse ki. Útközben elmondott mindent.

-Ez a boszorkányúr tanyája. Nem más mint egy gyülekezőhely. Rogash is erre tart a trollokkal. Hatalmas háborúra készülnek. Sok vermet is láttam tele wargokkal.

Mialatt ők bent jártak sok idő telt el. Elrond fiai sereget toboroztak. Mivel Elrond épp távol volt, a völgyzugolyi, csillogó tündehad, Elladan zászlaja alá sereglett. Az kitépte a zászlót a zászlós kezéből, majd a lándzsája végére tűzte azt. Aztán felült a hófehér Asfalothra és megmarkolta a kántárát. Amikor az állat felnyerített és felágaskodott, Elladan magasba emelte a lándzsát rajta a zászlóval.

-Gyerünk mentsük meg Középföldét a gonosztól! Fel! Gundabadba!

Elkezdtek menetelni a hajnali szélben. Közben a testvére Elrohir messze a távolban, elkapott néhány orkot akik sereget akartak kérni Mordortól. Fejüket a saját dárdájukra tűzte. Aztán keresztül lovagolt lórienen, belefújt a kürtjébe.

-Celeborn! Segítsd meg lányod fiainak seregeit! Gundabadra! 

Elrohir beszéde után Lothlórien királya egy percet sem habozott Haldirral együtt belefújtak a kürtbe és a piros palástos tündehadat elindították északra. Elrohir, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott az erdőből. Az anduint követve eljutott Gondorba. Ott Minash Thirithben elmondott mindent Cirionnak. A helytartó 6 ezres gyalogságot és 3 ezres lovasságot indított el, azután hogy két napja egy futárral elküldte a vörös nyilat* Eorlnak Rohanba. Mire Cirion és hada odaért, Eorl mentre készen állt 6 ezres lovasságával.  Elrohir ekkor már messze járt. Pihent lovat is kapot és hozzá kisérőket Ciriontól. Most visszafelé ügettek az Anduin nyugati oldalán, aztán az északi sekélyesen átkelve keletnek fordultak. Aztán északra a langykútig, ahol  orkok támadtak rájuk. Az embereket dárdával ledobták a lovaikról, de a tündét nem merték bántani. Mind az öt orkot megölte. A lova is kitett magáért. Rúgta, harapta őket. De ezzel még nem volt vége mert a szembe lévő bokorból előugrott egy pár íjász. Hiába húztak fel az íjakat mert őket lőtték hátba, méghozzá ugyanabból a bokorból amiben ezelőtt az orkok rejtőztek. Előjöttek majd kihúzták a nyilakat az orkokból. Körbefogták Elrost majd Thranduil elé vitték az erdei folyó menti úton. Estére Thranduil hívására Girion Suhatag ura és Thrór Erebor királya csatlakoztak hozzá párezres sereggel. Másnap a Bakacsinerdei tündékkel kiegészülve elindultak a csatába. Délután már a Langykút és Gundabad hegye közt táboroztak. Ugyanekkor, máshol Arahad és barátja végre kijutottak Gundabadból. Másfél mérföld múlva találkoztak a dúnadan sereggel. A katonák meglátva királyukat térdrerogytak és lahajtottak a fejüket.

-Üdv vezér.

Arahad kivont pengével így szólt.

-Előre a kapuhoz orkot gyilkolni!

Mire megérkeztek kinyílt a kapu. A ködben megjelent az ork sereg eleje.

Ott az ellenség , rohamra!

Azzal az egész sereg megmozdult az orkok ellen. Az orkok nyílzáporral válaszoltak a rohamra. Arahad emberei gyorsan a királyuk elé vetették magukat és testükkel fogták fel a nyilakat. Nagy sebességgel a férgeknek estek és középhadukat a kapun belülre nyomták. E hírről Thranduilék is értesültek és az azóta egyesült tündék hada is az Ettensziknél. Az orkok keleti serege pedig a farkasokkal együtt a táborukhoz közelített. Thrór felszólította törpjeit.

- A sötétség hadai támadnak ránk. Harca fel! Csatába Durin fiai. Igridí!*

A törpök lándzsásai két sorba egymásra rakva pajzsfallal és 3 méteres vashegyű lándzsákkal várta az ellent egyedül. Majd az utolsó pillanatban amikor az orkok majdnem a pajzsfalnak estek, tündék karddal a kezükben a törpökön átugorva a két faj közé ugrott és az első orkokat levágva megállították a rohamot. Állóharc lett. Az orkokat ekiket elkerült a tündék kardja tovább rohantak a törpök felé. A vadkanon ülő Thrór kiáltott.

- Krâken bekâr!*

A katonák leemelték a felső sort és neki estek az orkoknak a hosszú lándzsáikkal. A lándzsások mögött tömör alakzatban nyomultak a karddal harcoló törpök. Thrór elmerészkedett az ellenség vonalain túlra. Ott hatalmas kalapácsával osztogatta a csapásait. Közben a csatatérre érkezett farkasok beszzivárogtak az orkok közé és azok segítségével több csaptra osztották a törpök hadát. Azok viszont még így is sok-sok orkot levágtak. A tábornál maradt törpsereg fele a ballistákkal tüzelt a csatatér mögött feltorlódott friss ork egységekre. A Thranduil által irányított íjászok is beszálltak a buliba és rengeteg orkot lelőttek. Majd a bakacsinerdei király a szarvasa hátán és Elladannal az oldalán aki a völygzugolyi hadseregeg vezette, elindult megsegíteni Thrórt. Így végre volt esélyük felvenni a harcor a keleti orksereggel. Eközben Girion közelebb nyomult Gundabadhoz. A legközelebji dombot célozták meg, hogy a magasból nyílzálort zúdítsanak az ellenségre. Egy kétszer akkora orksereg azonban elzárta a menekülési utat a dombról így kénytelenek voltak védekezni. Sőt még havazni is elkezdett. Girion egybegyűjtötte az íjászait, hogy lőjjenek az orkokra. Míután a nyilak elfogytak az emberek közelharcban nyomták le a dombról az orkokat. A király és testőrei a déli oldalon harcoltak. Rohan és Gondor már Völygzugoly határát is elhagyták amikor egy arnori hírnök érkezett. Uruk Arahad vezér és dúnadanjai már harcolnak de trollok közelednek feléjük

- Fivéreink vérét ontják. Erőltetet menet! kiáltott Cirion és Eorl pedig vele tartott. 

Arahad serege még nem rendült meg de sokat vesztettek. Sok ork felmászott az erőd kapujára, hogy onnan nyilazzanak. Rogash is megérkezett és hatalmas rést vert az emberek közé, két felé választva őket. A helyzet mindkét frontotn kezdett veszélyessé vállni. Rengeteg törp és tünde elesett. Még Thrór alól is kilőtték a vadkant. Az egyre fáradtabb király visszavonult a táborhoz és pajzsfalat alkotott. Az orkok nem üldözték őket tovább hanem rendezték soraikat és lassan indultak el feléjük. Thranduil és Elladan odahagyták a törpöket és Girionhoz siettek a dombra. Mire felértek kilőtték alóluk hátasaikat. A földre estek. Egy pillanatnyi csönd, az orkok körbeállták őket. Hirtelen felálltak és 2-2 karddal a kezükben ölték az orkokat. Az egyesült tündehadak is feljutottak a dombra, hogy harcoljanak szeretett királyuk oldalán és osztozzanak az emberekkel életen és halálon. A dúnadanoknál a harc már nagyon súlyos veszteségeket okozott. Arahadot egy troll földre terítette és már készült az utolsó csapásra amikor kürtszó harrsant és sok nyíl záporozott a trollokra és a magasból nyilazó orkokra.

-Herio!

A trollok rémülten tértek ki az egyszerre kér kardot forgató Elrohir és a két tündehad útjából. 5 perc múlva újjabb meglepetés következett. Hangos kiáltások hallatszottak.

-Hajrá Eorlfiak!

-Gondorért!

Végre megérkeztek a lovasok és minden útjukba esőt levágtak majd áttörtek a kelti frontra. Eközben nyugaton: Cirion és Arahad megölelik egymást majd vegső rohamra indultak. A friss erő új lendületet adott a rohamnak.

Keleten: Völygzugoly népe a rohírokkal tartott. Az orkokat oldalba támadta az erősítés egységei. Ezt kihasználva a törpök hada is egyesült és hatamas mészárlásba kezdtek. 

Ha itt, Gundabadnál nem sikerül az ellenséget megállítani akkor az egész világ elpusztult volna.

Mae govannen!= légy üdvözölve!

Vörös nyíl= gondor és rohan ezzel jelezte egymásnak ha segítségre szorulnak.

Igridí= tömörüljetek!

Krâken bekâr= pajzsokkal előre!

Herio!=Előre!