A hajdankori középföldén nemcsak több tünde és ember élt, mint manapság a késő harmadkorban, de a törpök létszáma is sokkal nagyobb volt. Természetükre jellemző volt a szívósság, vadság, a testvériség, de ezek mellett a kegyetlen brutalitás is amit a csatamezőn tanúsítottak. Most Ismét fegyverkeztek. Nogrod és Belegost minden fellelhető hadieszközt és gépet előkészítette az útra. Még a híres keleti Törpkirályság, Khazad-dúm(Mória) harcosai is csatlakoztak, igen nagy számban. A talpig szakállas népnek nagyon is jó oka volt az ilyen mértékű harcosra, fegyverre és katonai tapasztalatra. Most sem trollok, balrogok, sárkányok vagy orkok ellen vonultak harcba. Nem. Viszont ők sem voltak kevésbé veszélyesebbek Morgoth követőinél. Ők Nargothrond ezüstpáncélos tündéi voltak. Mindig is volt ellentét e két faj, a Tündék és a Törpök közt, de ez lesz az az ütközet ami végleg elidegeníti egymástól őket és több évszázadig fenn is tartja köztük a viszályt. Az ok nem több, mint néhány szekérnyi arany, amit Nargothrond ura állítólag nem akart elszállítani Nogrodba. E csekély dolog ellenére indultak el Belegostból, korán reggel, mert a törpök foggal-körömmel küzdenek azért ami az övék. 3 hatalmas, egyesített sereg erőltetett mentben haladva, hamar megérkezett a tündeerőd közelébe, és annak északi oldalán, Magas Faroth dombjai közt, egy erős tábort eszkábáltak. Nargothrond ura Orodreth nem kívánta az azonnali vérontást. Követeket menesztett a táborba. 2 Önkéntes lovast. A főbejáratnál állították meg őket, és csak alapos átvizsgálás után engedték útjukra őket.
-Uram! Jönnie kell! Sürgős!-szólt be a parancsnok sátrába az egyik őr.
-Csak nem meg akarják magukat adni?-nevetett magában, ahogy előjött a sátorból, de egyből megváltozott a gondolata, ahogyan meglátta a követeket. Intett nekik, hogy jöjjenek a sátrába és tárgyalhatnak, de előre figyelmeztette őket, hogy nem fognak örülni az ő ajánlatának.
-Urunk, Orodhreth nem akar felesleges áldozatokat a csatamezőn, hogy ezt bizonyítsa elküldte velünk a követelt 3 szekér aranyat és még jószándéka jeléül 3 szekér ezüstöt, ha seregeddel távoztok.
-Köszönjük, hogy végre megadtátok, azt amivel mindig is tartoztatok és az ezüstöt is elfogadjuk.-válaszolta a parancsnok-de most te hallgasd meg az én ajánlatom tünde.
-Egyszerűen fogom fogalmazni: adjátok meg magatokat! Adjátok fel Nargothrondot. A ti drágalátos királyságotokat már akkor lakták, mikor még ti, Noldák a valákkal lakoztatok, Halhatatlanföldön. Méghozzá Törpök éltek itt és bányásztak, amíg el nem űztétek őket innen. Nulukkizdín*a miénk, és vérrel fogtok fizetni, ha nem vonultok el a következő teliholdig, ami pontosan 2 nap múlva érkezik meg. Ezt mondjátok meg Orodhreth uratoknak. Most pedig takarodjatok.
A követek értettek a szóból és távoztak. Mielőtt kiértek a kapukon még hallották a parancsnok káromkodásnak tetsző szavait, és ahogy többször is kiköpött. A követeknek nem esett semmi baja, biztonságban visszatértek a városba. Orodhreth meghallgatta őket, majd egy egész nap és egy egész este gondokozott rajta,mitévő legyen, míg végül elérkezett a telihold éjszakája. Északra a törp tábor kapuja kinyílt és a parancsnok abban a hitben állt 500 harcosa élére, hogy Nargothrondot már átadták és neki csak el kell foglalni, de nem bízott a szépek népében ezért csak kis csapattal menetelt dél felé a széles Narog folyó mentén, majd onnan meg nyugatra fordultak, a nagy kőhídra és innen be Felagund kapuin, ugyanis a 3 egymás mellett álló széles kapuk nyitva várták őket. A parancsnok örömében összecsapta a kezeit és mosolygott a szakálla alatt. Megfújatta a kürtöket és ősi törp indulókat játszottak a zenészek. A kapuk után egyenes út vezetett a nagy csarnokban. Innen osztotta szét az embereit, hogy kutassanak át mindent. Egyesek tovább indultak a csarnokon túl elágazó járatokba, mások a csarnok és a kapuk közti elágazáshoz mentek, ami a fegyverraktárakhoz vezetett. Egy röpke óra múlva mindenhonnan visszatértek jelenteni, kivéve a fegyverraktárak területéről. A parancsnok gyanakodni kezdett, ezért elindultak mind a raktárak felé. A három nagy terem tele volt ragyogóbbnál-ragyogóbb tünde fegyverekkel és páncélokkal. A törpök csak ámultak. Minden egyes állványon páncélok lógtak. Találtak parancsnoki arany és közkatonai ezüst páncélokat és sisakokat. A királynak a páncélja is ott volt, ami tiszta mithrilből volt verve. Aztán vége lett az ámuldozásnak, mert Orodhreth viselete mellett törp páncélokat is találtak, kiakasztva és még itt-ott csöpögött belőlük a vér. Ez pont Nogrod törpjeinek viselete volt. Ekkor egy másik törp is felkiáltott, hiszen meggyilkolt törpöket talált a terem sarkában. A páncélok viselőit, a hordókban, ahol lándzsákat tárolták.
-Hol vagytok? Merre bujkáltok mocskos tündék?-kiabálta torkaszakadtából a parancsnok.
A válasz nyilak formájában érkezett. Leterítettek újabb harcosokat is de a parancsnok kiadta a parancsot.
-Pajzsokat! Tömörüljetek!
Felvették a formációt és egy törpként próbáltak meg kijutni Felagund kapuin. Egyre több Íjász és harcos támadt rájuk. Ha egy törp kitört, hogy levágjon egy tündét, biztosan az íjászok martaléka lett és sohasem jutott ki Nargothrondból. Akik kiértek, eldobáltak mindent, hogy gyorsabban tudjanak futni és meg sem álltak a Talath Dírnenig, az Őrzött Síkságig, ahol a törpök tábora állt a Narog mellett.
-Megadtam az esélyt rá, hogy elhagyjátok a várost, de ezért megfizettek majd.-fenyegetőzött hangosan a parancsnok, mikor kirohanta a hídon és elhagyta Nargothrondot. A táborukhoz megérkezve aztán elővigyázatosságból, megkettőzték az őrséget, mert tudták, ez a nap fogja eldönteni, hogy ki nyer majd és mit. Az éjszakájuk sem telt álomtalanul, a tündék állandó zaklatásai miatt. Alig 5 óra múlva látták meg a napot felkelni a kék hegység mögött. Fénye megcsillant a készülődő törpök sisakjain és az azóta már sereggé felfejlődött Nargothrondi tündéken. Egymás mögött álltak hosszú és széles sorokban, fegyelmezetten, szinte még pislogni sem pislogtak. Egyedül zöld palástjaikat és a lándzsaikra tűzött zászlókat fújta a gyenge hajnali szellő, amiken büszkén ragyogott ott Nargothrond címere. Orodhreth lovát már elvezették és most ott állt a serege élén, hogy vezesse őket minden percben. Arany színű páncéljának ragyogása a napéval vetekedett. Sisakjáról, hosszú fehér lószőr lógott alá, egészen a derekáig. Jobbját a kardja markolatán tartva nézett farkasszemet a törpökkel, akik még csak most rendeződtek. Vörös, Kék és Barna zászlók libbentek és ragyogtak az acélpajzsokra festve, ahogy a belegosti , nogrodi és a móriai hadak felzárkóztak egymás mögé. A seregeknek 3 vezére volt, de a parancsnok, aki egyben Nogrod jelenlegi ura volt, az egész sereget is vezette. A dobok ütemesen, szinte már-már dallamosan dübörögtek, amikor a vezérek végig sétáltak harcosaik közt, hogy aztán izzó haraggal és gyűlölettel nézzék a szépek népének seregét. A parancsnok és a vezetők sem viseltek páncélt, csak vastag láncinget. Úgy gondolták jobb, ha az ellenség látja kikkel áll szemben. Aztán jobbra-majd balra nézett a táraira. Azok bólintással jelezték, hogy felkészültek.
-Az ártatlanul lemészároltakért! Nulikkizdinért! ( Előhúzta a kardot és magasba emelte mindkét karját) Támadás!
A szakállasok három serege külön-külön támadt. Első Nogrod volt, pajzsokkal és fejszékkel szaladtak, az éppen íjukat felajzó tündék sorai ellen. Mikor a törpök elértek egy bizonyos távolságot a gyilkos nyílfelhő lecsapott a rohamozó Nogrodiakra. Sok harcost elvesztettek, néhányuk az előttük elesettekbe buktak fel a futástól. Nekik még kevesebb esély jutott a túlélésre, mert jött a következő, még nagyobb vihar. A távolság a két sereg közt még mindig nagy volt, jutott idő arra még, hogy a törpök, futás közben V alakba rendeződjenek, hogy erősebben hatoljanak majd be az ellenség sorai közé. A tündék közben keményen nekifeszültek pajzsaiknak és lándzsáikkal vártak. Orodhreth a sorok előtt, feszülten állt, akár a cövek. Kardja mellette volt. Úgy tartotta, mint a karja meghosszabbítását. A törp alakzat hegye, egyenesen a király felé mutatott.
-Tolo!*-kiáltott Orodhreth.
Lassú sétával kezdte, aztán begyorsított, miközben serege menetelése alatt rengett a föld. Erőltetett menetben vonultak az egyedül rohamozó Orodreth után, élő falként, lándzsáikat az előző vállára téve, szinte egy harcosként működtek. Néhány fejsze repült el a király mellett, de ő félreütötte kardjával és egy szaltóval becsapódott a törpök közé, akik még mindig tartották az alakzatot és összecsaptak végre a nargothrondi sereggel. A törpök a brutális erőre hagyatkozva próbáltak minél több tündék levágni. A tündék pedig hármas csoportokban harcoltak. Két kardforgató harcolt az ellennel, miközben védték a célzó íjászokat. A kardforgatók, mindig ugyanazokat a köröket írták le. Szinte táncoltak a törpökkel. Nogrod serege kezdett gyengülni és a tündék meg emberfölényben voltak. A parancsnok újból felemelte a kezeit.

-Harcosok! Készüljetek! Támadás!!

Belegost változatos fegyverzetű( Kard, fejsze. buzogány, kalapács) harcosai friss erőt adtak a küzdelemnek és a törpöknek. A tündék tovább alkalmazták a hármas formációkat, csak az érkező sereg és a Nogrodiak közt 2 sor harcos falat alkotott, így megosztották őket. Csak néha engedtek át egyet-kettőt, hogy a falon túl fenntarsák az erőviszonyokat. Összességében a tündék még tartották az emberfölényt. Egészen addig, míg meg nem érkezett a Durin népének móriai serege, hatalmas kosokkal. Szétzúzták a falat és a résen áttörtek a belegosti és móriai törpök is. Egyre több tünde feküdt holtan a szakállasok kezei végett. de Orodhreth és vérben úszó kardját még így sem sikerült megállítani. Könnyedén hárított, vágott és szúrt. Megfordult és egyszerre fejezett le három törpöt. Az egyiknek kiragadta a kezéből a lándzsát és egy közelítő kos lovasát dobta le, majd szemből megragadta az állat szarvát és felugrott a nyeregbe. A harcosok közt utat vágott magának Nargothrond hídja felé és vele tartott serege is. A törpök hagyták futni a soraik közt menekülőket. Teljesen kimerültek. Belegost és Nogrod vezérei, a parancsnok is életét vesztette. Egyik egy nyíltól hullt el, a másikat meg egy eltévedt kos taposta halálra. Mindenki odahagyta a csatateret és hazament. Másnap újra felvonult a két sereg, de nem háborúskodás miatt. hanem, hogy békét kössenek. Az új parancsnok Mória ura akit később második Durin néven koronáznak királlyá,  nem kívánta Nargothrond birodalmát, helyette, rengeteg drágakövet kért és szövetséget ajánlott cserébe. Orodhreth belement az alkuba, hisz népét erősen megritkították. A csatában elesett több tízezer harcost egy héten keresztül temették. A törpök és tündék egyik legnagyobb összecsapása döntetlen maradt és mindketten békét kértek a másiktól.

Nulukkizdín=Nargothrond törp neve
Tolo!=Gyerünk!