-Nos tudjuk azt, hogy a kalózok ismét megindultak Pelargirból és most a Vas-folyón úsznak felfelé. mondta a beszédet Thengel a haditanácson a térkép felé görnyedve.

-Pontos céljukat nem tudjuk, de a mi érdekünk megállítani őket, szóval..

A király mondanivalóját egy ember szakította félbe aki épp ekkor lépett be Meduseld ajtaján. Magas, fekete hajú ember volt szürke mentében, oldalán egyenes karddal. Illemtudóan köszönt.

-Vezérek! Thengel király!

-Úgy hallom te tudod a nevem, viszont én nem tudom, te ki vagy.

-Engedelmeddel uram, sok nevem van de Gondorban Thorongil a nevem, a csillagos sas.

-Hallottam már rólad. Azt mondják kiválló kapitány vagy. Talán tudod, hogy egy ellenséges flotta közeledik a vas-folyón. Ha nem haragszol azt kérném, hogy csatlakozz a védelmi sereghez!

-Örölük a kérésnek felség, magam is ezt óhajtottam kérni. Mikor indulunk?

-Most azonnal!

Ebben a pillanatban odamint egy nagy kalapáccsal verték a gyülekezésre hívó harangot. Monden lovag és katona egymás után vágtatott ki Edoras kapuján. A vasfolyó gázlójától jóval lejjebb várták a támadást, mert ettől a ponttól feljebb már a sekély víz miatt a hajók nem tudnak tovább jutni.

-Nézze uram itt jönnek.

-Elbújni! rendelkezett a király.

Ekorra már 3 íjász eored átkelt és a túloldalt hasaltak parancsra várva. Közben leszállt a köd, ami a rohíroknak kedvezett. Az élen haladó hajó kapitánya későn vette észre a falak szükülését így az összes evezőjük széttört és léket kaptak. Minden hajó feltorlódott. Ekkor Thorongil parancsára a katonák némán felálltak mindkét oldalon mint a kisértetek és háromszor engedték ki nyilaikat majd vártak. Odalent a hirtelen nyíleső és a köd végett nagy volt a veszteség. Fentről sok kiabálást lehetett hallani. Többek közt a mozogj és védekezz szavakat is. A zápor eláltával a legelső hajó kapitánya kibújt a pajzsok viszonylagos oltalma alól és szép lassan, zajt nem csapva kisétált hajója szélére és tekintete az eget kémlelte. Odafent is halálos csend volt. Thorongil bevonult sátrába és miután ledobta a köpenyt, kijött és megcsillantak a köpeny alatt hordott láncing szemei. Néhány lépésnyire megállt a szirt előtt és kivont kardjával intett.

-Utánnam!

Majd neki lódult és levette magát. Odalent a kapitány még mindig az eget bámulta, amikor észrevett egy feléje zuhanó alakot. Gyorsan megfordult, hogy magához vegye pajzsát, de ekkor érkezett meg az alak és kardjával keresztülfúrta őt és a kalóz kiterült a padlón. Kihúzta kardját a hullából majd maga mellé emelte. Jobb esetben a túlerő legyűr egy embert, de most már jó páran álltak Thorongil mögötte. Mind karddal a kézben, lófejes markolattal. Majd összecsaptak. Thorongil magával a kapitánnyal harcolt. A hajó padló és a víz egyaránt megtelt vérrel és hullákkal. Thorongil egyre csak hátrált miközben hárította a kapitány erős csapásait. Végül az egyik egyik halottban megbottlott és a hátára esett. A kapitány most teljes erővel súlytott le. De Thorongil kirúgta alóla a lábát és az beesett a kormány alá. Akárhogy kapálozott, a kalóz nem tudta kivenni a fejét alóla. Thorongil felált majd eltekerte a kormányt. Így végezte hát kitört nyakkal. A hajót legyőzték de a többirő újabb katonák érkeztek. Egy csoportjuk késsel a szájukban mászott fel a szirten és közeledett a király seregéhez. Ezért a csillagos sas harcba küldte csapatát négy ember kivételével akik birtokba a hájó nyílvető gépeit és a felfelé mászókra céloztak. Ennek ellenére is feljutottak. Thorongil is fogta magát és villámgyorsan utánnuk eredt, hogy védje a királyt. Fent a ködön túl mind a két részt lándzsások védték . Megérkeztek a kalózok és egy jó pár rohírt lerántottak a mélybe és ott lelték halálukat. De nemcsak rohírok, kalózok is zuhantak vissza, nyilakkal és dárdákkal a testükben. A támadás a keleti részen volt erősebb ahol már magát a királyt fenyegették aki bátran küzdött. Túl sok embert vitt magával Thorongil és így kevesen maradtak fent. De pont ebben a pillanatban jelent meg ő és három támadóját is levágta a királynak. Thengel a sátorba vezette és bátorságáért a fejére tette a rohír sisakot, felöltöztette a rohír vértezetbe és kezébe nyomott egy rohír kardot. Hátan ott zöldelt a palástja is. Majd kirohantak a sátorból együtt. Thorongil két kardot is forgatott. A maradék sereg részvételével lesöpörték a kalózokat és felgyújtották a hajóikat. Összeszedték a túlélőket és elmentek ünnepelni. A király mindenkinek megköszönte a győzelmet.

-És végül meg kell köszönöm egy nagyszerű embernek aki megmentett. 

E nagyszerű szavakat azonban Thorongil már nem halhatta mert rég messze járt, a föld egy másik felén az új kalndok útján.