Jegyzet a Durin népe nagy háborúk című könyv fejezetéből. Grithan vagyok és kérlek tarts velem egy utazásra: a Dwalin expedíciójára. Balin nagyúr testvére Dwalin** nagyúr jóvoltából. Ami azért jött létre, hogy az erebori** pusztítás után ( amit smaug** a rettenetes okozott) otthont keressünk a sok 100 ezer vadonban bolyongó törpnek. Köztük volt Thrór** király, a fia Thráin** és unokája az "ifjú" (90 éves) Thorin** herceg is. Az egész  egy hajnalban kezdődött. A törp táborból indultunk 10 pónival ( +3 málhás pónival). 2 óra után nyugat felé haladva mindenki nagyon megszomjazott és megéhezett. Még a pónik is. Szerencsére még egy kis erőfeszítés árán egy patakra is rábukkantunk. Törp és póni egyaránt élvezhette végre a hűsítő víz adta örömöket. Egy kondér vizet tettünk fel forrni majd Dwalinnal elmentünk vadászni. Nemsokára az erdő mélyén rábukkantunk egy sérült vadkanra. Miután elejtettük a vadat, feldolgoztuk majd ebédeltünk és a maradék húst egységesen elosztottuk egymás közt. Ez 3 napig remekül ki is tartott. 4. este pedig nyúl becsinált volt a vacsora. Mindenki tele ette  magát és néhányan már aludtak is. A baj csak az volt, hoyg a tűz vonzza a szemeket . Igen. Az ellenség. Wargok és orkok egy kis csapata. Valószínűleg felderítők.

-Törpök ébredjetek! Fegyvert fel!

Alig hogy ezt Dwalin nagyúr kimondta a semmiből ráugrott egy warg és nem volt nála fegyver. Dwalin nagyúrral persze egy mocskos korcs nem bánhatott, de azért nem bíztam semmit a véletlenre, ezért kihúztam az ork fejből a baltámat és gerinc mentén hajítottam vele az állatot.  Az felvonított majd kimúlt. A nagyúr ledobta magáról a tetemet majd így szólt a többiekhez.

-Ez csak egy volt a sok közül. De hol a többi? Válaszul egy nyílvessző fúródott a fába.

-Á szóval itt vannak. Támadás! Felvette a fejszéit a földről és összeütötte őket, tudatván az ellenséggel, hogy nagy harcos hírében áll. Eredményképpen pedig jó pár ork tekintete Dwalinra szegeződött.

-Gyertek csak férgek! - kiáltotta. Az első sarló alakú karddal csapott feléje de elvétette mert Dwalin lehajolt és elvágta a lábát és a földre zuhant. Még mozdulni sem tudott mert Dwalin erős vasbakancsával a mellkasára taposott. Az ork levegő után kapdosott. A többi ork persze nem várt míg társukat megölik ezért egyikük gerelyt vetett a nagyúrra. Az viszont csak a mellette lévő hatalmas tölgyfát érte. Viszonzásul az egyik fejszéjét a bénán célzó ork fejébe eresztette. És a fából kihúzott gerellyel megadta a kegyelemdöfést a lába alatt fekvő orknak. A harmadikat vastag pajzsával együtt aprította miszlikbe. Én ekkor fejeztem le az utolsó ellenségemet és megpillantottam uramat, ahogy egymaga birokra kel 2 hatalmas gundabadi** orkkal.

-Védjétek a nagyurat! A 2 ork nyíllal a torkában zuhant a földre. Az éjszaka során még sok ilyen rajtaütés volt. A jó hír az, hogy mindet visszavertük, kisebb-nagyobb sérülések árán. A rossz hír viszont az, hogy 1 póninkat elkötöttek. A nap fáradalmait kipihentük a pirkadatig hátramaradt néhány órában. Egy-két törp őrködött felváltva. Másnap a már 5 órányi menetelés után megtaláltuk az elkötött pónit. Ki volt belezve. Ebédre egy gyönyörű szarvasbika jutott. Később Dwalin nagyúr megbízott négyünket, hogy kémleljük ki az erdőt. Alig mentünk vagy 2 kilométert, máris rengeteg idegenre bukkantunk. Szóltunk a többikenek majd közelebb mentünk. Hirtelen íjjak szegeződtek arcunkhoz és egy ismerős hangra lettem figyelmes.

- Íjjakat le!

-Thorin? Csakugyan te vagy az ? jött a kérdés Dwalintól

- Hogy kerültél ide? kérdezte Thorin.

-Otthont keresünk mi is.

-Akkor ne keress tovább barátom, mert a kékhegységben** mindenki kedvére lakhat. De mesélj csak el mindent és gyertek a táborunkba. Így fejeződött be hát a kutatás az új otthon után. 10-15 év múva már gyönyörűen kifaragott tárnáink voltak, de dalaink még mindig szomorúak és vágyakozással teliek. Vágyakoztunk Erebor fényűző termei után.