Tünde naptár szerint a harmadkor 2957. évét írjuk. Az én nevem Legolas** a bakacsinerdei** herceg, aki Thranduil** király fia. Ebben az évben történt hogy apám elküldött Lórienbe**, Galadriel** úrnőhöz 500 erdőtündével együtt. Mikor 8 nap múlva elértük a határt Galadriel köszöntött minket.
-Üdvözlégy herceg. Azért hívattalak mert gondok támadtak az orkokkal Fangornban**. Ugye ismered Haldirt**? Ő 2000 Lórieni tündének fog parancsolni és veled tart. Most azonnal indulnotok kell!
-Igenis! Ugyanebben a pillanatban Elrond** is meghívást kapott Lórienbe szintén a Fangornban tanyázó orkok miatt, akik ott gyilkolják az erdőlakókat és kb 5 ezren lehettek. Elindult hát 1200 főt számláló *Imladrisi** tündeseregével. Visszatérve Legolashoz és Haldirhoz, akik hajnalban értek Fangornhoz összetalálkoztak Elrond seregével. Üdvözölték egymást és mindent átbeszéltek majd bementek Fangorn mélyére. Mikor a nap már delelőre hágott már jó mélyen voltak és megérezték az orkok közeledtét. Sok helyen hallatszott a kiálltás :
-I galdh. Tolo*
Erre mindenki elbújt a fák mögött illetve a fákon.
-Íjászok készüljetek! Ekkor megjelent az ellenség. Én, Legolas és csapatom egy kis része volt a legközelebb.
-Sen mín cidínn gwaith* Súgtam hátra a többieknek.
-Tüzelésre készüljetek!
De ekkor váratlan dolog történt. Emberek rohanták meg az orkokat. Dúnadanok* északról. Szauron** legnagyobb ellenségei. Vágták az orkokat rendesen és mikor csak 10 maradt, akik egyenesen felénk szaladtak, most az embereken volt a meglepődés sora. A fák magásából nyílzápor zúdult, a földhöz szegezve a férgeket.
-Kik vagytok? Ellenség biztosan nem, hisz a mi ellenségeinket ölitek. Gyertek elő! Szólalt meg egy mélyhangú idegen. Ekkor az összes 3700 tünde előbújt a rejtekhelyéről és Elrond megszólalt.
-Üdvözlégy Aragorn**, Arathorn** fia a dúnadanok vezére s a gondori** trón örököse.
Üdvözlégy Elrond, Völygzugoly ura. Mellon* Ekkor én is közbeszóltam.
-Te vagy Aragorn. Arathorn fia? Sokat hallottam rólad és népedről odahaza a Bakacsinerdőben. Mi szél hozott?
-Ha a szél nem is , csak egy igéret amit apámna kfogadtam meg halálos ágyán. " Fiam ne nyugodj míg az ellenséget ki nem űzöd ebből a világból mert hiszem, hogy te vagy a remény mindannyiunk számára". Ezért vagyok hát itt oldalamon 3 ezer dúnadannal. Te meg biztos csak Legolas lehetsz Thranduil fia. Na de az orkok már tudják, hogy itt vagyunk és szerveződnek. Íme a tervem: az erdő közepén van egy nagy tisztás, rajta egy közepes méretű dombbal. Vermet ásunk néhány 10 méterre a domb északi oldala előtt. Dúnadanok utánnam! Mi a domb északi oldalán leszünk a tündék pedig a délin. Alig hogy ezt kimondta a felhők mögé bukott a nap és meghallottuk az orkok dermesztő lármáját. Láttuk ahoyg harci kiáltásaik közepette közeledtek felénk a domtetőn. De ekkor beszakadt a csapda és a kihegyezett karók hegyén találták magukat. A többségük viszont át tudott kelni rajta mert a verem olyan hamar megtelt hullákkal, hogy simán átkelhettek. Ezek közül viszont sok áldozatot szedett a tündék nyílzápora. Ennek ellenére a roham mégsem akdt meg. Ezért Aragorn elrendelte, hogy álljon fel egy 10 sor harcos alkotta pajzsfal. amely mindkét oldalon visszakanyarodhat és az ellent gyűrűbe zárhatja. Aragorn:
-Legolas most! Csak erre vártam.
Thanga dó e kadath!* Ádo i filí* Csakhogy az orkok viszonozták a tüzet. Majd a legerősebb orkok egyszerre zúdultak a Dúnadanokra az utolsó lejtőn, hogy áttörjék a pajzsfalat. Ám a sorfal szilárdan tartott. A nyilak lepattantak a Númenorban*készült vértezetekről. A szálas férfiak és tündék pedig a legmagasabb orkok fölé magasodtak és az éles tünde pengéktől sorra hullottak el az orkok . És pengéik, lándzáik sokkal erősebbek voltak mint az ellené. A roham megakadt és végül fejvesztett menekülésbe torkollt A jobbára sértetlen emberek és tündék magukra maradtak a levágott orkok halmai közt.
Imlasris= völgyzugoly
I galadh. Tolo!= a fákhoz. Siessetek.!
Sen mín cidínn gwaith!= készüljetek barátaim!
Dúnadan= nyugat embere
Mellon= barát
Thanga dó e kadath!= nyilakat kihúzni!
Ádo i filí!= lőjjetek!
Númenor= nyugathon
