Az ekhósok még mindig támadnak. Ezúttal a tündéket 9 ezres sereggel vonultak fel a csatamezõre. A messzeségbõl Yavannië* elsején az ekhósok serege megérkezett Lorien déli részére. Ahol már várták õket, mégpedig a lorieni hadsereg. A teljes seregük nem volt több mint 15 ezer fõ. A szépek népének seregét a fehérköppenyes Celeborn vezette. Ott állt hadserege élén szál egyenesen kezében pengéjével. Megkezdõdött. A keleti emberek elsõ zászlóalja egyenesen a tündéknek rontott. Felemelt pajzsokkal lassan közeledtek. Egyre csak közeledtek és már csak 50 lépésnyire voltak amikor Celeborn kiadta a tûzparancsot. Szálltak a halálos nyilak akár az esõcseppek vihar idején és legalább úgy csaptak le mint a villám. Ennél a vonalnál estek el apák és fiaik, testvérek százai. Egy hátul kullogó ifjú katonát nem találták el a vesszôk így visszasietett az övéihez. Egyenesen a kapitányhoz ment és szót váltott vele. 

-Uram! kezdett bele

-Mit képzelsz magadról fiam, hogy vissza mersz jönni ide. Te miért nem kaptál nyilat mint a többiek?

-Azért jöttem vissza, hogy elmondjam.. hebegte a félelemtõl de a kapitány félbeszakította.

-Mit mondj el? Hogy egy gyáva alak vagy? Nekem nincs szükségem ilyen emberekre mint te. 

E szavakkal felállt székébõl, majd kihúzta magát és az íjjával szíven lõtte a harcosát. 

- Menjen a következõ csapat, ezt meg itt takarítsátok el!

A csapat helyett azonban az egész sereg megindult. A tündék ismét nyílesõt ereztettek rájuk majd fémnyelû lándzsáikat elõretolva várták az ellent. Azok kisvártatva beléjük is rohantak. Egy sem akadt fel a lándzsákon hanem pajzsaikkal eltörték a hegyüket és mentek tovább. Majd szembe találkoztak a tündék éles kardjaival. Közelharcban viszont sokan elestek mert az ellenségük félemtetesen jól bántak a karddal. De Celeborn serege is sûrûn kapta a sebeit és tudta erõsítés nélkül nem gyõzhetnek. Amikor már a középhad felé nyomult az Ekhós sereg a vezetõiket nyilak terítetették le. Majd még több és még több nyíl érkezett. A nyilak mellé kürtszó társult, amitôl a keletiek felkapták a fejüket. Megérkezett hát az erõsítés a völgyzugolyi Elrond fia Elladan** személyében. Üvöltve véres karddal ûzték vissza az embereket és Elladan sarokbaszorította a kapitányukat. Ott térdepelt a herceg elõtt kegyelemért könyörögve. Most már sejtette mit érezhetett az az ember akit õ gyávaság miatt lelõtt. Ebben az esetben õ sem volt több segy gyáva embernél.  Elladan végül lelõtte és a testét otthagyta a varjaknak. Az ekohósok csontjai mind a mai napig ott rohadnak lorientõl délre.

Yavannië= Szeptember