A gyűrűháború alatt megvívtak még egy csatát, amiről nem esett szó. Amikor a szövetség elakadt a Caradhras- hágónál, dönteniük kellett. A rohani kapun mennek tovább vagy Mòrián keresztül. Vègül a választás a rohani kapura esett. Innen tovább haladhatnak a nyugati úton Gondorba, onnan pedig Mordorba. Csakhogy a rohani kapu túl közel volt Orthanchoz. Legolasz vakmerő tervet eszelt ki. Másnap elhagyta a társaságot és a Bakacsinerdőbe sietett atyja seregéért. A terve kemény volt és vakmerő. Az egy gyürű biztonságának érdekében, Legolasznak fel kellett  áldoznia néhány életet, hogy vasudvard seregét elpusztítsák vagy figyelmét eltereljék. Így maradhat Frodó küldetése biztonságban. Mielőtt azonban távozott, meghagyta a többieknek, hogy ha ő nem jár sikerrel, menjenek Móriába és ő majd ott megtalálja őket. A tündehad  2 nap alatt elért Orthanc közelébe, mivel őrületes sebessèggel hajtotta a seregét nyugatra. Seregét lándzsások, kardforgatók, íjászok és lovasok is alkották. Ott álltak Legolasszal, Vasudvard előtt. Az egész sereg mind aranybarna színűre lakkozott, fából készült páncélban, sisakban, pajzsokkal feszítettek. Két vállukra kapcsokkal volt erősítve a vörös palást. Várták Szarumán, a Fehér Kéz seregét. A vasudvardi orkok fekete acélfolyama 3 kapun vonult ki a falak elé katonás sorrendben, a Fehér Kéz lobogójával. Két vezérük volt. A berserkereket vezető Uglúg**, és az Uruk-haiokat irányító Lurtz** A berserkerek alkották a sereg balszárnyát. Ez éppen szemben állt a tündék jobbszárnyával, a lovasokkal. A csata azzal kezdődött, hogy Legolasz az első sorba küldte íjászait. Nyilakat a húrra illesztették és íjaikat a magasba emelték, aztán elengedték a húrokat és a nyilak egyenesen a vasudvardiak felé zúgtak. Mielőtt még a nyilak becsapódtak volna, Lurtz útnak indította az Uruk-haiok seregének felét. Az orkok mennydörgő léptekkel elindultak az ellenség felé, akiknek arcvonala ekkor egy íj alakjába rendeződött. Ami erős volt és bátor. Az orkok láttak ezt de nem ijedtek meg. Majd a tündék bevetették a lovasságot akik a berserkerek felé vágtattak. Becsapódtak  a nyilak Uglúg seregébe. Sok berserker esett el de így is rengetegen maradtak. Az Urukok bízni fognak magukban mert többen vannak és a tündék meghagyták őket ebben a hitben. A legnagyobb erősségük a legnagyobb gyöngéjük is lehet. Megtámadtuk a berserkereket mielőtt vonalaink összecsaptak volna. Bármilyen veszteség árán is vissza kellett szorítani őket, hogy megzavarodjanak. Ez pedig Gelmir, a lovasság  parancsnokának feladata volt. 

-Tovább előre! kiabálta Uglúg a harcosainak mikor a lovakat meglátták. Rettenetes veszteségeink lesznek ha visszaszorítjuk őket, de vissza kel verni őket. Összecsaptak. Rengeteg orkot gázoltak le a lovak és ugyanannyi tündét ütöttek kik a nyeregből. A vasudvardiak erre bevetettek egy újabb hullám gyalogságot. Kihasználják számbeli fölényüket. 

-Uruk-haiok győzelemre!  mennydörögte Lurtz és útnak indította a másik fél sereget is. Harsantak a kürtök és ezek is elindultak. Ahogy egyre közeledtek, a tündék elcsodálkoztak a hatalmas sereg ami feléjük menetelt. Sokan tátott bámulták az orkokat. A seregüket, a fegyelmüket, azt ahogyan lábaikat egyszerre emelik fel és rakják le. Ahogyan a kardjaik és pajzsaik egyszerre mozognak. Sokan inkább elfutottak volna de a tündék nem. Egyre többen hallatták és egyre hangosabban a csatakiáltásaikat, mígnem elnyomta az orkok zaját. Aztán egy lépésnyire a tündék előtt az orkok a tünde harcosokra lökték az első sor harcosait. Így pótolva a rohamuk erejét és sebességét. Óriási vérfürdő kerekedett. Az első sorok harcosai biztosan meghaltak. Spriccelt a vér. Az ellenségé csakúgy mint a sajátjuk. Aki élő még földre került azt bizonyosan agyontaposták.  Amikor a vonalunk megtört, beszippantottuk az orkokat. Egyre több és több katonát küldtek. 

-Előre a tartalékkal! ordította Lurtz, miközben elkapta egyik orkjával küzdő tünde haját és a földre rántotta, majd annyiszor vágott rá ahányszor csak tudott. Aztán a következő ellenfele felé ugrott. Ezen a ponton azt hitték az orkok, hogy győztek. Egyre több és több Tündét mészároltak le. Sok tündének még csak a kardját sem áztatta vér, és már halott is volt. Sok kapitány és parancsnok halt meg. Egyik nagy harcos félkézből vágta le az orkokat, de annyira kifáradt, hogy ketten lefogták és sokszor megszúrták. Egy harmadik pedig akkorát vágott a fejére, hogy lerepült a sisakja is majd elhullott. Teste tovább gazdagította a holtak számát a földön.

-Hadd ízleljék meg a győzelem ízét, mert nem lesz részük benne, mielőtt mozgósítjuk titkos tartalékainkat és eltakarjuk útjukat minden irányban! szólt Legolasz

3 oldalról vettük körbe őket így nem mehettek másfelé, mint hátra. Gelmir pedig visszatért a lovassággal és senkinek nem kegyelmezve, lemészárolta őket. A tünde gyorsan csapott le és sok fejet csapott le. Ez volt a bakacsinerdei tündék egyik legnagyobb győzelme. Hatvan ezer orkot mészároltak le aznap. Majd tovább vonultak, ezúttal futva, Orthanchoz**. Megpróbálták betörni ajtóit de az semmi és senki nem bírta. Mindenki figyelme a torony tetejére szegeződött. Ott állt ugyanis Szarumán, A fehér kéz. Széttárt karokkal mondta a várázslatát és erre néhány hatalmas szörny jelent meg a tündék hátában és elkezdte ölni azokat. A nyilak lepattantak róluk, csakúgy mint a lándzsák. Elősször hatalmas Uruk-haioknak nézték őket de trollok voltak, méghozzá ugyanolyan páncélban és fegyverekkel mint a z orkok csak hatalmasabbak és sokkal vadabbak voltak. Ők voltak a Fehér Kéz  kalapácsai, a vasudvardi trollok**, akik puszta kézzel is megöltek egy pár száz tündét. legolasz és maradék serege csak alig tudott menekülni onnan. A tünde herceg 3 hét alatt tért vissza a Szövetséghez és már indultak is Móriába.