2900-ban az ellenség Tóvárosba** is eljutott, mégpedig a gundabadi wargok képében. Hozzájuk szegődött még az angmari trollok serege is. Tóvárost a szárazföldön egy hosszú híd köti. Azon a végén, ahol a város áll, állomásozik a védőrség. Március 30.-án megjelent a 30 fős troll sereg és megtámadta a szárazföldön lévő tábort. A hegyi trollok, ostobaságuk révén bedőltek a trükknek és egy álltábort vertek szét. Az igazi sereg ekkor feltűnt a trollok háta mögött és 500 emberükkel nyílzáport eresztettek a bestiákra. De azok sem hagyták magukat, megfordultak és felemelt kalapácsaikkal az embereknek estek. A tóvárosiak íjainak köszönhetően csak kevés troll ért hozzájuk, de ezek is óriási kárt okoztak. A maradék embersereg visszament a városba és megkettőzte az őrséget, hátha aznap még visszajönnének. Aznap azonban már nem volt több veszedelem. Március 31.-én azonban ismét jelentést kaptunk arról, hogy egy félezrednyi warg közelít felénk sebesen. Gyorsan siettem és elmondtam a kapitánynak. És ő kiállított egy 2000 fős sereget a híd, tóvárosi részére. Én pedig 1000 lovassal kimentem a partra. Meg is láttuk a Warg-járőröket. Voltak vagy 50-en. Kivont karddal üvöltöttem.

-Előre!!!

A vége az lett, hogy sok lovat és embert elvesztettünk, de ők az egész sereget. Az eseményekről beszámoltunk a kapitánynak, amikor azt látjuk, hogy már javában folyik a következő ütközet. A víz tele volt holttestekkel és vérrel.

Nem várhattunk tehát tovább. Kitéptem a zászlót az egyik ember kezébõl és a vasrúd hegyével felnyársaltam a vezérfarkast. Leszálltunk a lóró és az összeset kivégeztük. Kb. fél ezer ember odalett. Sok ember, ló szétszaggatva hevert. Egy idõre lesàntultan a bal lábamra. Tóváros urának pedig letépték a jobb karját de életben maradt.