-Fiam most el kell mennem! Rhún új királyt választott, úgyhogy meg kell győznöm, hogy mellettünk és ne Szauron mellet harcoljanak a háborúban. Ráadásul az új király régi barátom.

-Rendben atyám, akkor menj! mondta Thengel

Így lovagolt el Folcwine fia Fengel, Thengel apja a keleti emberek birodalmába. 1 héttel később már Rhún királyával beszélt ahogy sétálgattak a homokos várudvaron.

-Fengel, figyelj rám! Szükségem van a segítségedre Szauron ellen. Helyre akarom hozni elődeim bűneit azzal, hogy ő és követői ellen harcolok.

-És a néped? Beleegyezett?

-Nem teljesen. Eggyesek belefáradtak a harcokba, mások pedig utálják a magadfajtákat. A fiam is ezek közt van.

De a beszélgetésük abba maradt mert hirtelen feketeruhás bérgyilkos banda vettebkörül a két férfit. Előrántották a kardjaikat és egymásnak háttal állva küzdöttek. Megöltek egy párat, de az utolsó, dobócsillagot hajított a rhúni király nyakába aki azonnal meghalt. A gyilkosok halottaikat evitték és egy pillanat alatt eltűntek. Ekkor érkezett meg a halott király fia a testőreivel. Rögtön elfogatta Fengelt és kihalgatás nélkül kivégeztette. Kígyóverembe dobatta az apja gyilmosást( legalábbis a nép azt hitte). A kivégzés után azonnal kezdődött a koronázási ünnepség. Aznap este magához hivatta a legjobb emberét.

-Szép munkát végezték barátom. Nélküled talán még most sem ülhettem volna itt.

-Örömömre szolgált felségem, hogy bemárthattam Fengelt, hogy megvédjem népünket, ha még ez azzal is járt, hogy megöltem atyádat.

-Amúgy sem szívleltem az öreget. Most pedig készítsd fel a sereget és háromszorozd meg az őrséget! A hír hamarosan elterjed és itt lesznek.

-A rohírokra gondolsz?

-Inkább Fengel fiaira. Igyekezz már!

Eközben Rohanban: Fengel négy fia épp regelizett Meduseldben amikor az ötödik és egyben legidősebb fia berontott a terembe. Thengel volt az. Elöntötte a düh.

-Ragadjatok fegyvert! A lehető legnagyobb sereget gyűjtöttem össze. 

Azzal sarkon fordult és kiment.

-Hogy mi? kérdezett vissza Helmingas, a második legidősebb fiú.

-Apánk halott!  hallatszott odakintről a válasz.

Fastred( a legkissebb fiú) szájából kiesett a csirkecomb az ámulattól. Hirtelen mindenkit elöntöntött a bosszúvágy és egy emberként gondolkoztak. Felültek hátasaikra és irány Rhún. Elérték a Rhún-tenger előtti kisebb hegyvonulatot. Itt a hegyekbe terelték lovaikat mert innentől nem termett fű csak homok volt mindenütt. Fastred viszont ragaszkodott a sajátjához mivel az ő lova bírta a homokos területeket, mert a lova Rhúnból származott amit még apja hozott neki régen. Delelőre hágott a nap mikor Rhún-királya megálljt parancsolt. Ugyanis előttük feltűnt a Rohírok gyalogos serege. Azok is megálltak majd a két sereg egymást leste. Rhún királya megsarkantyúzta a lovát és megtámadták a dombot. Ám azok a veszélyre fittyet hányva nyugodtan két részre osztották seregüket és a domb két szélén levonultak. A kisebbik sereget Fastred vezette. A nagyobbatt pedig Fengel többi fia, de lenginkább Thengel. Mire a király felért a tetőre ott nem találtak senkit.

-Uram, nézze!

Fastred és a sereg egy kis része feltűnt a hátuk mögött. Pont ott álltak ahol nemrég azok álltak. A rhúni sereg egyből levonult a dombról, Fastred felé. De Fastred harcosai eltűntek a dűnék közt. A Rhúniak ott álltak és nézelődtek a domballjban amikor nyilakat lőttek rájuk, bal oldalról. Sokan maghaltak mert csak lassan tudtak résmentesen összezárni a pajzsaikat. Mire aztán sikerült, az íjászok eltűntek. A dombon újra feltűnt a nagyobbik Rohir sereg. A rhúni sereg már fordult, hogy ismét a dombra kapaszkodjanak de a királyuk rájuk szólt.

-Állj! Nem leszek tovább sem a bolondjuk sem a rászedetjük. Elindulunk Rohanba és felégetjük a földjeiket. Egy óra múlva már füves területen jártak. Elérkeztek egy kissé mocsaras részhez. A Rohírok azonban gyorsabbak voltak és íjászaik már lőttek is. Megint a hátuk mögött feltűnt a rohírok teljes serege es egy hadoszlopként állt fel. Négy fivér és serege állt ott, csatára készen. Fastred pedig tartaléknak hátul.

-Pajzsfal! kiáltotta el magát középről

-Támadás! ordította szemből Rhún királya, kinek lovait és katonáit még roham közben is ritkították a Rohír nyilak.

-Támadás! 

Thengelék megbontották a pajzsfalat és elindultak a Rhúniak felé, hangos tocsogással, a lápos földről. Összecsaptak. A lovasok átjutottak a gyalogosok közt, azonban Helmingas két fejszét is eldobott egyenesen két a két lovasba. A lovak pedig tovább rohantak gazdájuk nélkül. Thengel egy karddal és egy fokossal harcolt. Míg a fokossal hárított addig a karddal szúrt. Az egyiket ölte a másik után. A második legkisebb fiú, Folcred, kinek hosszú szőke fürtjei a hátát érték, két fejszével harcolt, míg pajzsát a hátán viselte. Hárított egy kardcsapást, a másikkal lecsapta a kezét és keményen a nyakába vágta a hosszabbik baltát. Rhún királya is keményen harcolt. A lováról vágta az ellent. Egy bárdnyéllel üttötték le a lováról. Ő felkapta a pajzsát, és az egyik rá támadó lábát eltörte vele. Aztán a földön lévő rohírt a sárba verte. A Rohírok nem fáradtak, csak vágták az ellent. A rhúni király viszont annyira kifáradt, hogy katonáinak kellett kimenekíteni őt, mert másképp a sárba fulladt volna. A végén megjelent Fasterd is lóháton a seregével. Így a csatát biztosan a Rohírok nyerték. A legtöbb rohír véres arccal ordított a győzelemre. Kezükben ellenségeik levágott fejeit lóbálták.

-Megcsináltuk testvér! ölelte meg és vágta hátba a most megérkező Fastred, Folcredet. Majd a fejszéjét törülgető Thengel lépett hozzájuk.

-Minek örültök ennyire? A királyuk elmenekült a várába. A rohadt féreg. Ennek még nincs vége. 

                                                                           De ez már egy másik történet.