Az előző rész tartalmából: Ami a Kitalált csaták 46

Mivel senki sem vállalta magára, Maedhros ment felderíteni az ellenséget. Seregével kilovagolt Anfauglith vidékére. Estére egy kis erdőben álltak meg, de itt farkasok támadtak rájuk. Maedhros néhány emberét elküldte, meg hajnal előtt, hogy gyűjtsenek sereget, amekkorát csak lehet. Ők tovább indultak a hamusivatagon keresztül és ellenségbe ütköztek. Orkokba és keletlakókba. Az emberek serege erős volt és nagy vesztesége ellenére, majdnem legyőzte a tündéket, ha nem jött volna a szövetség serege, hogy eltiporja az ellenséget és megfutamítsa az érintetlen orklégiókat.

Delelőre hágott már a nap, mikor eltemették az összes keletlakót, arany fegyvereiket, most föld és homok fedte. Most következtek a tünde halottak. Szép rendben elásták őket, és fegyvereiket, melléjük szúrták, és sisakokat tettek rá, ha volt, és pajzsaikat a halmukra fektették. Egyik tünde Maglor ( Maedhros öccse) népéből, már a 4. halottért indult, hogy elássa. Mikor lenyúlt és egyik kezét a halott tarkójára illesztette, kinyúlt a tömegből egy véres kar és megragadta a harcost. Amaz ijedten a kardjához kapott, de csak félig húzta ki, mert ekkor emelkedett ki Maedhros feje, roppant erőlködéssel az arcán.

-Ide gyorsan!

3-man jöttek segíteni. Mit sem törődve társaik tiszteletével, ledobálták őket Feanor legidősebb fiáról és súlyos sebei miatt, egy lóra ültették és kísérettel hazairányították. Dolguk végeztével pedig a sereg is elindult. Elől a tündék, középen az emberek és hátul a törpök. A szépek népe közül mind Nolda Nemes tünde volt. Sindák( Thingol népe és a Zöld-tündék nem jöttek). Feanornak csak három fia(Maglor, Celegorm és Curufín) volt itt, kik a menet végét alkották az emberek előtt. Finarfin fia, Finrod Felagund is ott ragyogott középen az ezüst Nargothrondiakkal. A tündék elején mentek a legnemesebb nemes tündék, Fingolfin, a Noldák nagykirálya és két fia Fingon és Turgon, Gondolin ura, ki az egész aranysereget elhozta. Eljött Gondolin 12 háza is. Középpontjukban Tuor haladt és körötte a nép legvitézebbjei. Ezek mind hattyúszárnyakat viseltek és sisakjukon, pajzsukon rendre ott állt a Fehér Szárny jele. Mellette haladt Turgon unokaöccse, Maeglin. Fekete volt vértjük, és nem viseltek jelvényt, jelet, de kerek, acél sisakjukon vakondprém volt. Kétfejű szekercékkel harcoltak. Most jött a két legnépesebb ház, a Fecskék és Égi Ív népe. Ők adták az egész nagy sereg, legkiválóbb íjászait. A fecskék népe tollakból viselt legyezőt a sisakjukon, míg pajzsukon egy nyílhegy rajzolódott ki. Vezérük Duilin a legjobb céllövő volt. Az Égi ív népét, viszont telerakták, mindenféle drágakövekkel. Rubin, Ametiszt, Zafír és még négyfajta kő alkotta az égszínkék pajzsok dudorját. Egalmothnak, vezetőjüknek, kék palástjának szegélye gyémánttal volt kirakva és az orkokéhoz hasonló, íves kardja volt. Ott volt még Pillér és Hótorony népe, miket Penlod vezetett a legmagasabb Nolda. Őket követték, szorosan a Fák népe. S igen nagy nép volt ez, zöld öltözékben. Vassal kivert bunkójuk volt és vezérüket, Galdort tartották a legvitézebb arcosnak, természetesen csak Turgon után. Ott voltak az Aranyvirág népének tagjai, pajzsukon sugaras nap, s főnökük, Glorfindel köpenye tele hímezve arannyal, hogy virágos mintával olyan volt, mint a tavaszi rét. Fegyverzete pedig finom arannyal volt damaszkolva. Turgon aranytestőrei is itt meneteltek még. Ezeket zárták a további három népek. A Szökőkút népe, és Echtelion volt az uruk. Ezüst és gyémánt volt. Sápadt kardokat forgattak és fuvolaszóra masíroztak. Utolsó előtti volt a Hárfa nemzetség, egy bátor harcosok alkotta nép, kiknek vezérük, Salgant gyáva volt és lován a serege mögött vágtatott. Ékeskedtek ők ezüst, arany bojtokkal és hárfát hordtak a mellvértjükön. Az utolsó zászlóaljnak a neve a Düh Kovácsai volt. Kalapácsforma nagy buzogányokkal küzdöttek. Pajzsaik is nehezen voltak, mert karjuk borzasztó erős. Ők Melkor börtönéből szabadulván álltak össze és mindennél jobban gyűlölték az orkokat. Rog vezérük volt a legerősebb Nolda, és vitéz harcos. Fekete vértjeikben voltak, kemények, legyőzhetetlenek. Pajzsaikon egy Kalapács volt, ami egy Üllő re csapott és szikrák pattogtak. E részletes seregleírást kövesse aztán az emberek három népének képviselete. Hador népét vezette a két testvér, Hador unokái: Húrin és öccse Huor. Ők lovaskatonákat vezettek, melyeknek kemény pajzsa és hegyes, hosszú lándzsájuk volt. A Kicsi, de annál keményebb Haladok népe, a Brethilbeliek serege mind csuklyás íjászokat küldtek, karddal az oldalukon. Vezetőjüknek a híres Haldirt tekintették, ki egyedül hordott csak sisakot és 2 pengét. Na és persze ott volt még Beor csapata is, favágáshoz alkalmas, hosszúnyelű fejszékkel. Őket egy Beregond nevű 30 év körüli fiatalember vezette, hasonló fegyverzettel. A legvégén haladtak még öles, földet döngető léptekkel a törpök. Belegost és Nogrod seregei. Kezükben sokfajta fegyver megtalálható volt. Ahogy ott meneteltek, Huor fia, Tuor aki előrébb haladt, Gondolin népével kurjantott egyet.

-Jönnek az orkok! Rajtunk Melkor!

-Alakzatba!-ordította Gondolin királya, torkaszakadtából, miközben kardjával az orkristtel, a híres koboldhasítóval ütemre verte a pajzsát. Hamarosan egész Gondolin ott állt a két oldalán és valóságos hangzavar támadt, ahogy csörögtek a pajzsok és szálltak a szitkok a az ellenség felé. Az emberek és törpök mögöttük álltak fel. Ám Nargothrond és Hithlum tündéi nem vártak, mert Fingolfint és Finrodot égette a vágy ,hogy mielőbb visszafizethessék a kölcsönt Morgothnak és népének. Magukkal rántották Feanor három fiának seregét is. A nagy tündesereg megállás nélkül rohant, teljes páncélzatban, könnyű léptekkel. Délre vonultak, mert egy hasadékot láttak arra és a Nagykirály, Fingolfin azt tervezte, hogy a nem túl széles és két balrog magas völgyön átrohannak és a másik végén kibukkanva, egyenesen az orkok fekete sorai közt bukkannak majd fel és onthatják vérüket. A völgy másik végén azonban az egyik kapitány észrevette közeledésüket és seregével, kik mind a korábban leölt ellenfeleik koponyáját viselték, most ellenük meneteltek. Élükön vezérük, egy hatalmas, tagbaszakadt ork, hatalmas koponyával a fején és nagy, csontokkal díszített pajzsával és fejszéjével, félelmetes volt. Fingolfin felsorakoztatta maga mögött a vezéreket és mögöttük a seregeiket, miközben ékesen szónokolt.

-Most harcolnunk kell. Hiszen ezért jöttünk. Álljatok ellen! Álljatok ellen! A völgyben nem számít, hogy hányan vannak. Álljatok ellen! Mit tudnak ők amit mi nem?

-Ölj! Levágjuk a férgeket!-ilyenek hallatszottak az egyre tüzeltebb tündék szájából, miközben Fingolfin minden szava után 3-szor vették fegyvereiket a pajzsaikhoz.

-Áttól, hogy koponyákból isznak és félelmetesnek akarnak tűnni, nem lesznek sem bátrabbak, sem erősebbek-folytatta Fingolfin. Gyáva népség!

-Mocskos gyávák!-kiáltott közbe Finrod is.

-Az arcukat maszk mögé rejtik. Tündék voltak ők is. Véreznek, mint ti meg én! Hallgassatok rám! Harcoljatok!-ordította ismét a Noldák nagykirálya -A becsületért! A társaitokért! Az anyátokért! A gyermekeitekért! A jövőért! Harcoljatok a szabadságért, Morgoth rabigája ellen!

Mindenkinek a tetőfokára hágott az izgalma és majdnemhogy habzott a szájuk a kiabálástól. A fegyvereiket magasba lóbálták és csillogtak, mintha napközben a földre költözött volna az égbolt összes éjjeli fénye.

-Áztassátok pengéiteket az orkok mocskos vérébe!- a hüvelyébe dugta a kardját, mikor is Maglor dobott a kezébe egy( mindkét végén heggyel rendelkező)lándzsát.

Ismét szembefordult a völggyel, arca komor volt és elszánt. Egyre gyorsuló kocogással az orkok felé indult.

-Készülj!-hallotta maga mögött Finrodot. Összerakta a vezéreket, kerek, pajzsaik egy sorként állt és kiért a völgy minkét faláig. Áthatolhatatlan volt. Ők is kocogtak utána. Egyszerre léptek. Felagund már jó messze előttük járt.

Az emberek is harca vágytak és eközben. A Haladok népe szálasan lépdelt előre, karjaikkal erős kétkezes kardokat markoltak. Ellenük indult az erős középhad. Orkokkal, trollokkal és mindenfajta állattal. Megálltak előttük egy pár mérfölddel és némán vártak. Mögöttük a Brethil erdő maradék harcosai a csuklyás íjászok, hatalmas nyílzápora zúgott, amíg csak ki nem fogyott puzdrájukból a vessző. Sokan elestek de nem elegen. Trollok is hulltak rendesen, ám kettő még mindig élt. Egyre közelebb értek és Haldir emberei csak feszülten figyeltek. Az íjászok is kardot rántottak. Beor népe a balszárnyukra, Belegost törpjei( Nogrod, gondolinnal maradt)a jobbjukra állt. Lecsaphattak már az emberekre, de a hátuk mögül az orkok elé ugrajtottak Húrin és Huor lovaskatonái. A meglepett ellenség kicsit megrezzent és menekülni próbáltak. Húrin leengedte a lándzsáját és hátba nyársalta az első orkot, majd jött a következő. 4 orkot szúrt fel, mint a nyársat, eztán ordítva felemelte a botot, fitogtatva erejét, mitől még jobban berezelt az ellen. Az öccse Huor oldalba vágta a jól mulatozó fivérét. Ujjával a farkaslovasokra mutatott, akik északról özönlöttel alá és bekerítéssel fenyegették volna az embereket. Húrin elrendelte a gyalogság támadását, miközben ők a lovasokkal kivalltak a csatából és soraikat rendezve, egy kicsit északabbra, rendeződtek a farkasok útjába állva.

-Készüljetek! Lándzsákat leengedni!

A lovak prüszkölve kaparászták a homokos talajt, miközben egyik a másik után lassan elindult és begyorsulva haladt a farkasok felé.

-Öljétek meg mind!.kiáltotta Húrin és leengedte a lándzsáját ő is.

Az orkok lassítottak hátasaikon és nyilakat lőttek az emberekre. Egy párat találtak csak el, de annál több lovat. Huor is így járt. Lova felágaskodott a csomó vesztőtől és csak pillanatnyi ideje volt elgurulni, mielőtt az állata rázuhan. A bátyja is visszafogta sajátját és aggódóan nézett hatra.

-Jól vagyok. Csak menj!-intett a karjával Huor és ordítva, kivont karddal, gyalog rohamozott. Húrin pedig vadul esett neki az első ellenfelének, miután ledobott egy másikat a lándzsájával a nyeregből, ő karddal, ugrott át lováról a farkasra, és magával rántotta az ellenséges lovast. Alighogy a földre kerültek, az ork fel sem ocsúdott, máris spriccelt a vér az átvágott nyakából. Húrin magára rántotta a testet, így a rohamozó farkasok, ( mivel ezek közé zuhantak) átugráltak rajtuk. A szerencse úgy tűnt az orkoknak kedvez, de a testvérek ezzel nem törődtek. Találkoztak a csatatér közepén és együtt harcoltak tovább, néhány emberüket is magukkal hozva. Huor egy nagy bárdot vett fel a földről és hasogatott, mint a fákat az erdőben. Az egyik ordas a mellette lévő harcost kapta el és máris marcangolni kezdett. Huor utánalépett és a figyelmetlen állat fejét csapta le, azután kihúzta a tetem alól a szinte érintetlen embert és belökte a csata sűrűjében. Húrin kardjával csapkodott maga körül. Kivert egy lándzsát egy féreg kezéből, aztán tövig tolta belé a pengéjét. Szerencséjére megfordult, mert közvetlen mögötte állt egy farkas. Gyorsan felmérte a helyzetet és torkába vágta az állatnak a kardot. Lovasa leesett ugyan a nyeregből, de felkapta fegyverei és Húrinra rontott. Huor ekkor rohant oda és egy csapással levágta a fejét. Az ork teste tompa puffanással a földre zuhant. Mosolyogva nézett a bátyja és kettejük összenézése az sugallta, szétverik a farkaslovasokat és biztosítják a jobbszárnyat, de a baj megtörtént. Fekete vessző fúródott Huor bal szemébe és holtan zuhant össze. Húrin nem fogta fel mi történt, de hallotta maga mögül, hogy visszavonulót fújnak emberei és kiabálnak, hogy:

-Vissza, hatalmas balrogok jönnek. ,

A Hador népének lovassága, megvert seregként menekült vissza a gondilini galadh tündék sorai mögé. A középvonal is lassacskán megtört eközben, mert az emberek, nem bírták a túlerőt, sőt közben a balrogok is korbácsolták soraikat. Belegost népe csak lassan hátrált, mert ő fedezte az emberek visszavonulását, akik abba a közeli erdőbe futottak, ahol tegnap este Maedhros a farkasokkal összetűzött. A szakállasokat, néhány kivételével mind levágták. Az emberek eközben óvatlanul rohantak az erdőbe és megfizettek érte. Az ork íjászok, már befészkelték magukat és tüzeltek. Brethil íjászai, gyorsan fák mögé bújtak és pontos lövéseket adtak le és sokan hulltak. A főbb veszteségeket Beregond emberei és a néhány ide menekült törp szenvedte el. Ezek közül itt lelte halálát mind, de a kevesebb, viszont jobb íjászoknak köszönhetően mégis elűzték az orkokat. Ezek után villámgyorsan karósáncot építettek, minden fellelhető ágból és a Beor nép fejszéseinek segítségével, kidöntöttek egy pár fát is, amik mögé íjászok húzódtak fedezékbe. A megmenekült orkok csoportja már visszatért a fősereghez. Ott azonban lefejezték mindet, gyávaságuk okán. Morgoth parancsba adta az erdő, mielőbbi kifüstölését és egy Balrogot és egy Tűzsárkányt küldött két század orkkal mögöttük. Az íjászok egyből tüzelni kezdtek a balrogra, de az összes vessző elégett, mihelyst a közelébe értek. Amaz pedig előkapta hatalmas lángostorát és darabokra vágta a barikádot, csakúgy mint az emberek egy részét. Mindenki visszavonult, kivéve néhány brethilbelit, akik maradtak és életüket feláldozva kidöntöttek, két szomszédos tölgyfát. A balroggal együtt ők is ott lelték halálukat. A szörny tüze kihunyt, ugyan de egy fekete szellem emelkedett ki belőle és felrepült az égbe. A sárkány iszonyú haragra gerjedt. Ordítása visszhangzott egész Anfauglithon. Dühében elégette saját orkjait is. A harcosok úgy lobbantak el, mint mikor a búzakalászok hirtelen tüzet fognak. Az emberek is összerezzentek félelmükben, de nem mozdultak. A sosem látott lény, tudták végezni fog velük, mert hasztalan lőtték akármivel, nem használt. De hogyan is használt volna, hisz még a tündék fegyverei sem fognak rajtuk. Egyedül a törpöknek van hatalmuk felettük. Fegyvereikkel és ijesztő maszkjaikkal.Belegost serege, viszont már a múlté volt. Anfauglith a fojtogató hamu földje újabb elégett földrész vett birtokba, rajta nemes lelkű emberek hamvaival. A nagy, szárnyatlan, tűzokádó lény tekintet most gondolin és Nogrod sereg felé fordult és 4 társa is vele tartott ezúttal. Csata vette kezdetét a völgyben is. Fingolfin hangosan kiáltva érte el az első ellenfelét. Elhajolt egy karddal suhintó ork elől aki egyenesen Felagund lándzsájába futott bele. Ezután torkon szúrta az első ellenségét amikor az a pajzsára akart ugrani. Gyorsan megforgatta a fegyverét és a másik végével is felnyársalt egyet. Meglett a harmadik áldozata is , mert a lándzsát magasba hajítva az ork sereg közepébe csapódott, földhöz szegezve egy másikat is. Kardjával csakugyan hasonló mészárlást végzett. Egymás után 4 harcost végzett ki úgy, hogy pajzsával csapást mért rá és a gyomrukba vágta a kardját. Harcosai és a nemes tündék vezérei hasonlóképp küzdöttek. Bátran és veszélyesen. Néha a hátsó sorokból is elpattant néhány húr és egy-egy ork szívében vagy fejébe állt meg. A Nagykirály már fáradt, de karja még bírta. Elrepítette pajzsát és ezzel megölte 69. és 70 ellenfelét. Maga után hívta a vezéreket és mélyen az ellenség soraiba vágódott, egy szál karddal. Hol kezeket és lábakat csapott le, hol pedig csak lazán félreütötte a támadót pengéjét és a hátuk mögé kerülve a vezérek meredező pengéire lökte, hogy attól pusztuljanak el. Felkapott a földről egy újabb lándzsát. Jobbjával vágta bele az ork mellkasába. Baljával letörte a testben maradt végét és fordult egyet, majd a következőbe vágta bel. Ezt is letörte aztán a 93. torkába nyomta bele a fegyver töredékét, tövig. Volt még egy olyan is aki fegyvertelenül ment neki. Ő úgy végezte, hogy Fingolfin a szurdok falának csapta a fejét, miután egy másikat a saját tőrével szúrt nyakon. Elérték az ork testőrséget és folytatódott a mészárlás. A kapitány és Fingolfin sok sebet ejtett egymáson, de végül a tünde levágta a fejét a mi messzire gurult. Az ork pedig még mindig ott járkált és hadonászott fej nélkül. Fingolfin kivágta alóla a lábait és elvette a fejszéjét. Az ellenség fejvesztve menekült, de nem azért mert a tündék győztek itt, hanem mert nem akartak a saját íjászaik áldozatai lenni, akik a szurdok faláról nyilazták őket, szüntelenül. Sőt ha ez még nem lett volna elég, két balrog zavarta őket vissza szemből, és trollok, orkok végtelen serege utánnuk. A sereg fel már halott volt, ami csakis az íjászoknak köszönhet, mert ezek előtt csak pár száz főre volt tehető mindez. Meghalt Feanor három bátor fia is, csakúgy mit atyjuk annak idején a balrogok korbácsaitól. Finrod és Fingon súlyosan megsebesült, őket Fingolfin rakta fel a lovára és menekültek. A nogrodi törpök ekkor, belegosti társaikhoz hasonlóan magukra vállalták a hátvéd szerepét. Gondolin sereg elmenekült a rejtett királyságba, még a sárkányok jötte előtt. A brutális öldöklésben eszeveszetten küzdő törpök serege, soha annyi orkot nem vágott még le azok előtt. Ilyen Ork-Törp küzdelemre csak a Harmadkori Törp-Ork háborúban kerül sor. Az is csak épphogy felülmúlja. Így áldozták fel a fél seregüket ők is, miközben páncéljuknak és maszkjaiknak köszönhetően, végeztek 5 sárkánnyal ( a tűz nem fogott rajtuk) az orkok és trollok legerősebb harcosaival és 10 balrogot megfutamítottak. Mindezen kitartó erőfeszítések ellenére a jók seregéből tízezrek, Morgoth harcosaiból 100 ezrek (és néhány hatalmas szörny) gazdagították Anfauglith homokos talaját. Mégis ez utóbbiaké lett a győzelem.