Előzmények és párhuzamos események a Kitalált csaták 33. részében

A keleti Kék-hegység hófödte ormairól, elképesztő magasságáról, de leginkább törpjeiről volt nevezetes. Az északi részén, Forlindonban épült a Durin nemzetség legújabb erődítménye, amit Thorin csarnokaként neveztek el és ahová minden törp, még más nemzetségekből is, ide sereglettek és új életbe kezdtek a béke és a bőség jegyében. A bőség egyre csak növekedett, mind népesség és vagyon, mind pedig élelem és harci eszközök formájában, mert a béke az csak akkor kezdődhet el igazán, ha Szauron elesik és gonosz hordái szétverik, szerte Középföldén. A mai nap is folyt a munka. A törp kovácsok erősen dolgoztak, de most újabb, erősebb páncélokat készítettek, amiket gazdáik azonnal használatba is vettek, hiszen szükségük volt rá, amikor egy fosztogató orksereg olyan közel jár, mint Az alkonydombok lába. Thorin herceg a nagy csarnokba indult, hogy szót váltson húgának, Disnek fiaival, Filivel és Kilivel. Odabent lobogó tűz fogadta és a két unokaöccse, kik azonnal felpattantak az étkezőasztaltól, ahogyan Thorin belépett.
-Kérlek bátyám, hadd tartsunk veled!
-Persze! És mit mondjak majd anyátoknak, ha elestek. Fiatalok vagytok ti még.
-Kétszer olyan jó harcos vagyok, mint bármelyik harcosod-bizonygatta Fili és előrántotta a kardját-Vívj meg velem!
-Csakugyan? Én elhiszem ha te mondod, de nem tehetlek ki veszélynek sem téged, sem az öcsédet, akármennyire ügyesek vagytok és forr bennetek a harci kedv.
Fili csüggedten lökte vissza fegyverét és Kilivel együtt hátat fordítottak bátyjuknak, hogy leüljenek falatozni és hallgassák a dalnok költeményeit, nagyatyjuk és a többi ősük harci cselekedetiről.
-Fontosabb feladatot kaptok, mint amit el tudnátok képzelni. Itt kell maradnotok ugyan, de nektek kell védeni az otthonunkat. Ne okozzatok csalódást se nekem, se a népünknek!
Újra nyílt és zárult az ajtó, csak ezúttal távoztak rajta. Az Alkonydombokhoz tartottak harci kosokkal, számszeríjászokkal, fejszedobókkal, lándzsásokkal és egyszerű gyalogosokkal.
-Uram, két kilométerre innen farkasokat láttunk-mondta az egyik felderítő, alighogy 1 órája elindultak.
-Megállj! Itt bevárjuk őket! De a kosokat készítsétek! Megütközünk a farkasokkal.
Thorin megütögette egy nagy fekete kos szarvát és felugrott a hátára. A felderítők csapata Thorin herceg vezénylésével lassan lépegettek a kissé homokos, néhány helyen fűfoltos mezőn, míg eltűntek a gyalogosok szeme elől. Thorin kissé lemaradt, hogy bevárja a felderítőt és kikérdezze.
-Mondd csak, merre láttad a farkasokat?
-Valahol itt. Még a domb meg az erdő előtt-mutatott a felderítő előre, mielőtt még tompa puffanással esett volna le a kecskéje mellé egy dárdával a mellében. Ezt követte a vonítás, és feltűntek az első farkasok fejei a dombtetőn. Lefelé zúgtak, karmaik felszaggatták a földet és koboldok kurjongattak nyergükben. Thorin csapata elég távol volt a dombtól ahhoz, hogy kellő sebességre gyorsuljanak fel az összecsapásra. Egyesek eldobálták lándzsáikat, több kevesebb eredménnyel, de a legtöbbjük maguk elé tartották. Mire a farkasok a domb lábához értek elrugaszkodtak és ugrással vetették magukat a szakállasokra. Megpróbálták átugrani a két és félméteres, vashegyű lándzsákat és lerángatták a kosokról a hátasaikat. A kevésbé szerencsésebbeket felnyársaltak és koboldok leestek a hátukról. Thorin is összeszorította fogait, hogy bevigye az első találatát. Az ellenfél farkasa itt is átugrotta a lándzsát és Thorinra ugrott. A herceg gyors volt és az ordas gyomrába törte a fegyvere felét. Az állat alá esett ugyan, de hamar kikászálódott és előkapta vastag, kétélű kardját. Szükség is volt rá, mert az előbb ledöfött farkas hátasa hadonászott felé szablyájával. Mielőtt lesújtott volna egy megvadult farkas tarolta le őket. A kobold nyakát szegte az ütközéstől de Thorin elugrott. A kardját kereste, mert látta ahogy az ordas visszafordul és felé rohan. Nemvolt mit tenni, csak egy törött lándzsát tudott keríteni és behunyt szemmel ordított, úgy tartotta a fegyverét. Mikor újra kinyitotta, látta, hogy megállította az állatot, de az még mindig faldosott Thorin felé. Jobbjával a lándzsát tartotta, miközben baljával a háta mögött megtalálta a kardját, amit habozás nélkül a szívébe szúrt, egészen a markolatáig. Hidegvérét megőrizve, gyorsan kigurult az állat alól, amit a lándzsa támasztott, és egy talált fejszével fölé magasodott.
-Bevégeztetett...korcs!
Az éles fegyverrel könnyen csapta le a farkasfejet, majd jobbra-balra tekintett a csata hevében.
Thorin csak katonái örömujjongását látta, ahogyan gyalog vagy kosuk hátán rázzak az ég felé fegyverüket. A farkasok és rajtuk a néhány ork fejvesztve menekült, a hadtest parancsnokukat is holtan hagyva maguk mögött. Az ott feküdt a csatatér szélén, a domb tövében és a saját zászlója állt ki a torkából, farkasa mellette, szintén átdöfve a torka, meg még 5 másik helyen is. Visszaszerezte kardját és a fejszét is megtartotta magának, majd megkereste a felderítők parancsnokát, hogy elmondja neki, itt nem maradhatnak, mert valószínű, hogy a fősereg is a közelben van. Fel kell készülni a komolyabb ütközetre. A parancsnoknak azonban már késő volt. Holtan feküdt a saját kosa alatt. Thorin motyogott valamit aztán lezárta a halott szemeit és a sereg többi része felé vették az irányt, a Lhún folyó keleti partjára. Épp időben tették, mert az erdőből ekkor értek ki az orkok további seregei. Alabárdok magasodtak a dombok fölé, mögöttük íjászok és a hatalmas vörös pajzsú Carn-dúmi gárda, Gundabad egyik elit egysége.
-Gyerünk! Irány a folyópart!
Thorinék maguk után csalták az orkokat, hogy saját terepen küzdjenek meg velük.
Gyorsan az első sorba küldték a saját pikásaikat, az erebori legionáriusok pedig félkörben álltak fel, így az íjászok és a kosok mögéjük húzódhattak. Megszólalt az ellenséges kürt és az ork alabárdosok egy pillanatra megálltak, hogy vízszintesbe engedjék fegyvereiket, majd gyorsabb menetet produkáltak.

-Baruk Khazad-hangzott a törpök oldaláról is, majd ők is megindultak leengedett pikákkal.

A föld remegett ahogy közeledtek egymás felé a két sereg, Ered Luin pikásai és a Boszorkányúr birodalmi alabárdosok.
A törpök nyugodtan haladtak, aprókat lépve, és ahogy közeledtek az orkokhoz és azok alabárdjaihoz, megnőtt a feszültség, hisz mindkét félnek arra kellett ügyelni, hogy elkerülje a felé döfködő fegyverek hegyét, de közben ő is találatot vigyen be ellenfelének. Ez igencsak nehéz volt, mert az alabárdok és a pikák egyforma hosszúságúak voltak, így a veszteségek is. Egy valami kedvezett csak a gundabadi seregnek: a létszámfölény. Többen voltak és a szárnyaik lassan befordultak az ellenség felé. Lassan, de biztosan körbezártak őket. A pikások parancsnoka megrémült, megragadta egy sebesült, földön nyöszörgő társát és felemelte a földről, hogy hátraküldje, biztonságos vonalak mögé.

-Erősítés! Küldjetek erősítés-ordította a parancsnok torka szakadtából a sisak alól.

Visszafordult és újra szembe nézett a halállal. Egy halott harcosát használta pajzsként, annak fedezékéből szúrt, de egy másik ork mégis eltalálta és mélyen beszúrt a gyomrába. Tudta nem húzza sokáig. Eleresztette a társát, hogy kezét a sebére szorítsa és félkézből egy utolsó, elkeseredett mozdulattal megölte ellenfelét. A törp pikások, már odahagyták a csatát és a parancsnok is hátrált.
Vesztére megbotlott egy hullában és több alabárd is keresztülfúródott rajta mire kilehelte a lelkét.
Most Erebor légiósain volt a sor. Amilyen gyorsan csak tudták beengedték maguk közé azt a néhány pikást aki túlélte, aztán zárták is a pajzsfalat. A pikásaikat pedig beépítették a falba, így erősebben védekezhettek. A fejszedobók tettek néhány lépést előre és fegyverrel a kezükben vártak a jelre. Az orkok teljes sereggel támadtak, miután az íjászaik, a Carn-dúmi gárda és néhány farkas egyesült az alabárdosokkal.
Ők azonban nem támadtak azonnal, meg akarták félemlíteni az ellenséget. Morogtak, vinnyogtak, a farkasoknak csurgott a nyáluk. Pajzsaikat verték, egyre vadabbul és kegyetlenül ordítottak közben.
Thorin fokozott figyelmet követelt.
-Izrídi Bekár!

Az előbbi csatakiáltásokat, most váratlan csend követte. Egészen addig, míg egyikük újból bele nem kezdett, fegyvereivel a törpök felé hadonászva. Egy pillanat alatt átterjedt a többiekre is, aztán támadtak.
A szakállasok elhatározták, hogy állják a sarat és megvetették a lábukat.
A táj közben megváltozott. A csata kezdetekor még sütött a nap, most már egy ideje elborult és az orkok rohamra indulásának kezdetekor erősen havazni kezdett.
Az íjászaik lőni kezdték a légiósokat, de azok hátrahúzták a halottaikat és tömték a réseket.
A farkasaik pedig sohasem értek célt, mert az elsők között hulltak el, mikor a fejszedobók megkapták a jelt Thorintól: Igrid Urzúm!*
Az alabárdosokat is megfutamították, csak a gárda maradt meg, akik erősen a törpöknek estek és tolni kezdték őket, a folyóba akarták hajtani mindet. A fejszedobók új célt kerestek, amit a snaga* íjászok képében meg is találtak.
A kosok is bekeveredtek a harcba és a snagákat megkerülve sokukat levágták és a havas talajba taposták. A frontvonalba viszont keményen folyt a csata és mindkét oldalról sokan hullottak. Egy ideje már a herceg is közöttük harcolt, de kezdtek fáradni és Thorin átszakadt mellvértje láttán, kezdtek elbizonytalanodni. Az egyik ork megölt két törpöt is egyszerre, amikor torkuknál fogva felemelte őket és megfulladtak. Egyenesen Thorinra vicsorgott és a sok seb és fejsze sem állította volna meg, ha a herceg nem lép egyet előre és vágja le a fejét a szörnynek. Carn-dúm gárdája áttörte a pajzsfalat és a fejszedobók is kardhoz, pajzshoz kaptak. Durva közelharc következett, ahol csak az egyik fél győzhetett. Az orkok megpróbálták kihasználni erőfölényüket, de a törpök erősebbek voltak. Az egyikük is hiába emelte fel pajzsát, a rajta lévő Vörös Szem nem rémítette Thorint. Baltájával vágta ketté a férget a pajzsával együtt. Szépen lassan sikerült újra felvenniük a pajzsfal formációt és az orkok a Lhún folyó fagyos vizében lelték halálukat, mert az összeset belökték. Fekete hulláikat a sodrás elvitte a nagy tengerre.
Másnap, fáradtan érkeztek haza és látta öccseit a tündékkel karöltve, hogyan hajtják vissza a csarnok ostromlóit. Kihúzta kardját és fejszéjét öveiből és egy sem menekülhetett aznap.
-Egy napra sem tehetem ki a lábamat és máris felfordulás van?- kacagott Thorin miközben megveregette unokaöccsei vállát.
Büszke volt rájuk. Bizonyították bátorságukat és rátermettségüket, mind harcosként, mind királyi sarjként.

Igrid Urzúm!= lőjetek a mocskokra!
Snaga= kicsi jelentéktelen orkfajta. Sokuk íjász volt.