Messze túl a Ködhegységen és túl Arnor jeges pusztáin található a kék-hegység, amit egy öböl szel ketté. Most az északi felén történteket írom le. Köztudott, hogy errefelé törpök élnek és építettek egy királyságot is. Egyik reggel az őrök szokás szerint őrködtek a kapuknál. Sűrűn jött a pára a szakálluk alól ahogy a levegőt vették. Ahogyan így lesték a téli tájat és tűnődtek, hogy valyon mikor váltják le őket, a semmiből végzett velük néhány nyílvessző. Majd a látóhatáron feltűnt a Rhudauri orksereg. Legelől 6 ork szaladt egy nagy farönkkel a kapu betörésére. Átrohantak a hídon és mentek tovább. Mikor már majdnem elérték a kaput, az orruk előtt csapták le a vasrácsot. Félredobták a farönköt és az egyik füttyentett. Válaszul 2 havasi troll sietett a rácshoz és elkezdték felemelni.

-Ne hadjátok bejutni őket!

szólt fentről Fili, Thorin unokaöccse, aki a testvérével Kilivel védték az otthonukat, nagybátyjuk távollétében. Egyfolytában lőttek a számszeríjjak, míg a trollok egyre magasabbra emeltéo a kaput. Mikor már sikeresen felemelték az egyik már a hóban feküdt. A másik sem bírta sokkal tovább csak addig amíg a farönkkel kitámasztotta a kaput majd kidőlt. Következő lépésként gallyakból tüzet raktak a kapunál. Majd közben még a kapu feletti kiszögellést is megcsáklyázták és orkok sorai kezdték meg a mászást. Hiába lökték le a csáklyákat kettőt dobtak helyébe. Felkapaszkodtak a párkányra és Fili egyből visszavezényelte az egységét a fegyverraktárba ahol berendezkedtek. Beomlott a kapu is majd a sereg két fele odabent egyesült. Megtámadták a fegyverraktárt és az étkezőt ahol pedig Kili helyezkedett el. Csak nyomultak befelé amíg el nem érték a fegyverraktár előtti barikádot. Íjakkal, dárdákkal es kövekkel sikeresen távoltartották az orkokat. Azok egy időre vissza is vonultak, majd legközelebb egy nyílvetővel jöttek. Fili gondolkodóba esett valyon mit csináljon. Aztán kattant a húr és repült a nyíl.

-Bukj le!

A barikád szétesett és akik közvetlen mögötte voltak azok mind meghaltak. Fili is megsebesült, sőt mikor felket a földről nem is volt benne biztos, hogy még él. Mindenesetre feltápaszkodott és a többi törppel a nagy csarnokba vonultak. Kili sem járt sokkal jobban mert az ő torlaszukat is szétrobbantották és ez is járt egy jó pár áldozattal. Ő is a nagy csarnokba vonult, mivel a fegyverraktárból és az étkezdéből folyosó nyílt a csarnokba. Itt aztán megálltak és mielőtt még az orkok megérkeztek volna, a törpök tele öntötték olajjal a kapu bejáratát és utánna több körbe felálltak. A külső körbe állt Fili, a legbelsőbe pedig, amit hat harcos alkotott, ott állt Kili is. Készen álltak. Ekkor hideg fuvallat tódult be a bejáraton, felfrissítve az elcsigázott törpöket. A szél magával hozta az orksereget is. Befordultak a sarkon és miután meglátták az ellenséget, eszeveszettül elkezdtek rohanni feléjük.

-Pajzsokat emelj! Lándzsát hegyezz!

Fili elővette az íját és megcélozta a kaput, miközben az orkok egyre közelebb jártak. Majd eleresztette. A veszző elhaladt az orkok felett és tüzet fogott a padló, ahogy földet ért. Vele égett két század ork is. Most az orksereg fele ott égett a tűzben de a másik tovább rohant a törpök irányába. Azok soronként megnyíltak és mindegyik sorba ugyanannyi orkot eresztettek be mint az előzőbe, így az orkok erejét megosztották. Mégis az orkok túlnyomó része a külső körre koncentrálódott ahol Fili már sokadik ellenfelével végzett. Kili 5 társával előrevonult a testvéréhez, hogy feltöltse a külső körben elesettek helyét. Ekkor már csak 2 kör állt a sokból. Fili éppen ellenfelével foglalatoskodott amikor egy másik is rátámadt. Alig tudta kivédeni a csapást, amikor megérkezett Kili és a földre lökte a férget. Majd egyszerre mártották kardjaikat az orkba. Kili letörölte az arcát a vérből majd a hóna alá dugta a kardját és kihúzva, letörölte róla a vért. Továbbment és miután elkerülte a lefejezést elvágta az ork egyik lábát és saját fejszéjét állította a fejébe. Aztán köpenye alól elővett még két kést és ezzel is megölt két orkot. Körültekintett és látta, hogy talán legyőzik az ork sereg felét de a másikat, akik lassan eloltják a tüzet, már nem. A vezetőjük ugyanis megparancsolta, hogy hozzanak havat a tűzre. Itt már senki sem segíthet, hiszen a nagybátyjuk elvitte a sereg kétharmad részét.

-Izrîdi bekâr! kiáltotta Kili

-Ihrîd nûs ahrâd. válaszolta a sereg.

Mindenki magasba emelt fegyverrel kiálltott, így adva tudomásul, hogy nem fognak csak úgy meghalni, hogy egy-két orkot ne vágjanak le. Az első ork aki a leggyorsabb volt már elérte a törpöket. Mikor több 10 nyíl csapódott az orkba.

-Félre!

A törp sorok megnyíltak akár az ajtó és lindoni tündék íjászai vonultak fel a szakállasok elé. Majd az íjászok is félreálltak és a lándzsások támadtak a törpökkel egyesülve. Kihajtották őket a kapun. Mikor már a hídon jártak meglátták Thorint és hatalmas törp seregét, akik fényes győzelemből tértek haza. Ledobta magáról a vaddisznóbőr kabábtot és még ott a hídon levágták mindet. Senki sem menekült.

Izrîdi bekâr= tömörüljetek.

Ihrîd nûs ahrâd= Fegzverrel a kézben a halálig

-Nos tudjuk azt, hogy a kalózok ismét megindultak Pelargirból és most a Vas-folyón úsznak felfelé. mondta a beszédet Thengel a haditanácson a térkép felé görnyedve.

-Pontos céljukat nem tudjuk, de a mi érdekünk megállítani őket, szóval..

A király mondanivalóját egy ember szakította félbe aki épp ekkor lépett be Meduseld ajtaján. Magas, fekete hajú ember volt szürke mentében, oldalán egyenes karddal. Illemtudóan köszönt.

-Vezérek! Thengel király!

-Úgy hallom te tudod a nevem, viszont én nem tudom, te ki vagy.

-Engedelmeddel uram, sok nevem van de Gondorban Thorongil a nevem, a csillagos sas.

-Hallottam már rólad. Azt mondják kiválló kapitány vagy. Talán tudod, hogy egy ellenséges flotta közeledik a vas-folyón. Ha nem haragszol azt kérném, hogy csatlakozz a védelmi sereghez!

-Örölük a kérésnek felség, magam is ezt óhajtottam kérni. Mikor indulunk?

-Most azonnal!

Ebben a pillanatban odamint egy nagy kalapáccsal verték a gyülekezésre hívó harangot. Monden lovag és katona egymás után vágtatott ki Edoras kapuján. A vasfolyó gázlójától jóval lejjebb várták a támadást, mert ettől a ponttól feljebb már a sekély víz miatt a hajók nem tudnak tovább jutni.

-Nézze uram itt jönnek.

-Elbújni! rendelkezett a király.

Ekorra már 3 íjász eored átkelt és a túloldalt hasaltak parancsra várva. Közben leszállt a köd, ami a rohíroknak kedvezett. Az élen haladó hajó kapitánya későn vette észre a falak szükülését így az összes evezőjük széttört és léket kaptak. Minden hajó feltorlódott. Ekkor Thorongil parancsára a katonák némán felálltak mindkét oldalon mint a kisértetek és háromszor engedték ki nyilaikat majd vártak. Odalent a hirtelen nyíleső és a köd végett nagy volt a veszteség. Fentről sok kiabálást lehetett hallani. Többek közt a mozogj és védekezz szavakat is. A zápor eláltával a legelső hajó kapitánya kibújt a pajzsok viszonylagos oltalma alól és szép lassan, zajt nem csapva kisétált hajója szélére és tekintete az eget kémlelte. Odafent is halálos csend volt. Thorongil bevonult sátrába és miután ledobta a köpenyt, kijött és megcsillantak a köpeny alatt hordott láncing szemei. Néhány lépésnyire megállt a szirt előtt és kivont kardjával intett.

-Utánnam!

Majd neki lódult és levette magát. Odalent a kapitány még mindig az eget bámulta, amikor észrevett egy feléje zuhanó alakot. Gyorsan megfordult, hogy magához vegye pajzsát, de ekkor érkezett meg az alak és kardjával keresztülfúrta őt és a kalóz kiterült a padlón. Kihúzta kardját a hullából majd maga mellé emelte. Jobb esetben a túlerő legyűr egy embert, de most már jó páran álltak Thorongil mögötte. Mind karddal a kézben, lófejes markolattal. Majd összecsaptak. Thorongil magával a kapitánnyal harcolt. A hajó padló és a víz egyaránt megtelt vérrel és hullákkal. Thorongil egyre csak hátrált miközben hárította a kapitány erős csapásait. Végül az egyik egyik halottban megbottlott és a hátára esett. A kapitány most teljes erővel súlytott le. De Thorongil kirúgta alóla a lábát és az beesett a kormány alá. Akárhogy kapálozott, a kalóz nem tudta kivenni a fejét alóla. Thorongil felált majd eltekerte a kormányt. Így végezte hát kitört nyakkal. A hajót legyőzték de a többirő újabb katonák érkeztek. Egy csoportjuk késsel a szájukban mászott fel a szirten és közeledett a király seregéhez. Ezért a csillagos sas harcba küldte csapatát négy ember kivételével akik birtokba a hájó nyílvető gépeit és a felfelé mászókra céloztak. Ennek ellenére is feljutottak. Thorongil is fogta magát és villámgyorsan utánnuk eredt, hogy védje a királyt. Fent a ködön túl mind a két részt lándzsások védték . Megérkeztek a kalózok és egy jó pár rohírt lerántottak a mélybe és ott lelték halálukat. De nemcsak rohírok, kalózok is zuhantak vissza, nyilakkal és dárdákkal a testükben. A támadás a keleti részen volt erősebb ahol már magát a királyt fenyegették aki bátran küzdött. Túl sok embert vitt magával Thorongil és így kevesen maradtak fent. De pont ebben a pillanatban jelent meg ő és három támadóját is levágta a királynak. Thengel a sátorba vezette és bátorságáért a fejére tette a rohír sisakot, felöltöztette a rohír vértezetbe és kezébe nyomott egy rohír kardot. Hátan ott zöldelt a palástja is. Majd kirohantak a sátorból együtt. Thorongil két kardot is forgatott. A maradék sereg részvételével lesöpörték a kalózokat és felgyújtották a hajóikat. Összeszedték a túlélőket és elmentek ünnepelni. A király mindenkinek megköszönte a győzelmet.

-És végül meg kell köszönöm egy nagyszerű embernek aki megmentett. 

E nagyszerű szavakat azonban Thorongil már nem halhatta mert rég messze járt, a föld egy másik felén az új kalndok útján.

 Scatha és Fram

 A vadonföldi emberektől sorra jött a panasz, hogy eltűntek a jószágok. A nyomok észak-keletre vezetnek. Mindenki az orkokra gyanakszik, de senki nem mert utánnuk menni. Járt ekkortájt egy trió errefelé. Arathorn, Thranduil és Glóin. A későbbi trió apjai akik harcoltak a gyűrűháborúban. Egyik reggel egy parasztház elé értek. A gazda kutyája már távolról ugatta őket. Erre a gazda is kilépett az ajtón egy íjjal. A kapunál mindketten megálltak kivéve Arathornt, aki felemelt kezekkel közeledett az úr felé.

-Kérem ne lőjjön jó uram! Nemvagyunk mi orkok.

Az öreg értett a szóból és kedvesen mosolygott.

-De ha már az orkoknál tartunk miért nem invitál be a házába,  hogy jobban megbeszéljük a dolgot?

-Hát persze, hogyne. Még levest is melegítek

Miután végeztek a levessel tovább beszélgettek.

-Tünde uram nem kér?

-Köszönöm de én nem élek ilyenekkel.

-Ellenben én kérek még egy ilyen finom ételt. szólt Glóin

-Az orkokról szólva gazduram... kezdett bele Arathorn.

-Á az orkok. Igen. Elvittek mindent. De Bolhás széttépett egyett.

-Igaz Bolhás? és megvakarta a hatalmas vádászkopó fejét.

-Szóval az orkok, tudja hol lehetnek?

-Igen tudom van egy barlangjuk nem messze innen. Ott tanyáznak. Nézzék uraim, nem érdekel hogyan, csak öljék meg a mocskokat!

-Ne aggódjon gazduram mindent megteszünk. 

Arathorn kárpótlásul egy nagy tarsoly aranyat hagyott az asztalon majd indultak keletre. A nyomok egészen egy barlanghoz vezették a hármast.

-Mi ketten bemegyünk, te pedig maradj itt és őrködj kérlek! mondta Arathorn Thranduilnak.

Bementek a barlangba és az néhány lépés után lenteni kezdett. Aztán hirtelen jobbra kanyarodott és egyenesen vezetett előre a folyosó. A folyosó végéről fények és hangok szűrődtek ki.

-Gyerünk,gyorsabban!

Elérték a végét és belestek. Odabent egy kisebb csarnok volt tele fáklyával és nagyjából két tucat orkkal. Az egyik sarokban néhány csirke, birka és malac volt elkerítve, gondosan. A legutóbbi zsákmány.

-A tervem az , hogy nyílvesszőkkel kioltjuk a fáklyákat és sötétben végzünk velük.

Máris röppentek a nyilak és elaludtak a fények. A pillanatnyi csendet, pengék és fejszék csattogása, fejek koppanása zavarta meg. Újra meggyújtották az egyik fáklyát és észrevették, az egyikük megszökött. Az ork most már kint volt a barlang előtt.

-Megállj!

Az ork hirtelen megfordult majd íjához nyúlt. De Thranduil gyorsabb volt így nyilaival a legközelebbi fához szegezte. Ekkor értek ki a többiek. Arathorn egyből előkapta a kését és az ork torkára helyezte.

-Miért raboljátok ki állandóan a falvakat?

-Nem mi tettük. tiltakozott az ork

-Akkor meg ki volt? rázta meg az orkot Arathorn és hangja átcsapott egy keményebb stílusba.

-Na jó mi voltunk, de csak most az egyszer.

-Ezt meg, hogy érted?

-Nem mondom meg mert megöl.

-Ki? Ki öl meg? Mondd el vagy én öllek meg!

-Scatha a fekete féreg. Ancalagon leszármazottja. Az Ered- Mithrimnél vert tanyát

-Köszönöm. majd Arathorn átvágta a torkát.

-Én ismerem ezt a Scathát. szólt Thranduil. 

- 2 éve kirabolta és felégette az erdőm északi részét. Megesküdtem, hogy megölöm.

-Remek menjünk hát az Ered- Mithrinhez! mondta Glóin

Átvágtak hegyen, völgyön, réteken és patakokon majd megérkeztek a barlanghoz. Miután nekidőltek a falnak, észrevették, hogy a szemközti bokorban egy alak mozog. Glóin rávetette magát és egy hang nélkül kirángatta őt.

- Kik vagytok?

-Azok akik jöttek végezni a szörnnyel. Ugye itt van? És te ki vagy?

- A nevem Frumgar fia Fram az éotheodok vezére aki meg akarja öl i Scathát

-Akkor lesz ha összefogunk!

Fram a trió segítségével egy emberméretű árkot ásott, amibe Fram bújt bele egy kihegyezett karóval. A trió a barlang mellett állt és egy pénzérmét ejtett le a földön. Köztudott, hogy a sárkányok megjallják a csilingelő pénz hangját. Nagy dübörgéssel jött a sárkány és nyitott szájjal hajolt le az érméért. Ekkor ugrott ki Fram és tövig nyomta a torkába a lándzsát. Az állat nagy ordítás és lángfúlyás közepette kimúlt és ráesett Framra. Miután kihúzták a vezért az engedélyével, Glóin levágta a sárkány fejét és a tündének adta. Előbb még azonban Fram kivette a sárkány néhány fogát es ékszert csinált belőle, hogy bizonyítékul szolgáljon népének. A trió ezután szétvált. Fram pedig állítólag minden kkncset hazavitt. Ezek közül sokakat törpök készítettek. Azok kérték a jussukat. De ő csak a fogakat adta nekik

- Ennél nagyobb kincset úgyse kaphatnátok

A törpök pedig mellre szívták a dolgot és megölték Framot. A két nép azóta sincs jóban.

-Gyerünk befelé! Mindenki! hajtogatta Valandur király a seregének miközben terelte őket befelé Kürtvár kapuján.

-De uram, több idő kell, hogy rendezzük sorainkat.

-Nincs több idő. Nyakunkon a háború. Őrt a kapuhoz

100 mérföldre volt csak az ellenség sietniük kellett. 632. éve volt a Harmadkornak. Valandur és népe még sohasem állt ilyen veszedelemmel szemben, mint most május havának 18. napján. A ködhegység orkjai ugyanis irdatlan tempóban haladtak dél felé, végigpusztítva mindent egészen kürtvárig. Aznap 3 ostromtoronnyal és 3 ezred katonával érkezett az ellenség a kapukhoz. A katonák a várfalon sorakoztak. A lovasok pedig a mirály vezetésével, kiindultak a kapun. 

-Halál a mocskokra! 

A legjobban kézre eső ostromtornyot rohanták le legelősször.

-Fáklyát neki!

Több oldalról is felgyújtották a tornyot. A tákolmány összedőlt. De a másik kettőt még mindig tolták a falhoz, ami egyre közelebb volt. A lovasság kitartott de két barlangi troll megfutamította őket.

Ezután bent: A király levette a sisakját és a fegyvernök kezébe dobta.

-íjászokat a falra! rendelkezett a király

-De uram már túl közel vannak.

-Akkor meg mire vársz kövess!

-Szerelmem várj! 

A király hátranézett és megpillantotta a királynét.

-Igen királyném?

-Ez a rózsaszál emlékeztessen szerelmemre ha esetleg elesnél. És adjon erőt ha győznél!

-Köszönöm királyném, a sisakomra tűzve fogok viselni.

A szavak végén szájuk csókban forrt össze.

-Örökké emlekezni fogok a csókodra kedvesem.

-Most viszont hív a kötelesség. Utánnam harcosok!

A király és testőrsége végre kiért a várfalra. Ekkor már viszont a falhoz ért az első torony és tömegével jöttek ki rajta az orkok. A túlerő lassacskán legyűrte a fal őrségét, és az éppen megérkező királyi testőrségre támadtak.

-Menjen innen felség! 

A testőrsége hirtelen eléugrott és két soros lándzsafalat állítottak fel. Míg az alsó sor visszahúzta a szálfegyvert addig a felső döfött.

-Ez így nem tarthat sokáig.

Valandur szerencséjére gondolatát mások is osztották. Méghozzá apja, aki ötezres kardforgató sereget hozott a falra, s rendesen visszaszorította az orkokat. A falhoz ért a második torony is. Egyenesen a király apjának hátába. Az ostromtorony ajtaja nagy robajjal lecsapódott. Mindenhol csend volt. Ekkor a porfelhő közepében egy alak bukkant fel. Egy füstösképű ork aki egy görbe szablyát lógatva támadásra vezényelte seregét.

-Menj fiam a kapukhoz! Két troll akarja betörni. Vidd az embereidet!

A király amilyen gyorsan csak tudott összeszedet mindent lándzsást és átvonult a kapuhoz. Testőrei rögtön félkört alkottak a kapu körül és görcsösen markolták fegyvereiket. Hirtelen egy vastag kéz tört be a kapun és a reteszt kereste. Hiába döfte át a kezét három dárda is, a reteszt akkor is leemelte. Társával és orkokkal együtt megöltek mindenkit. A hullák közül egyedül a király mászott ki. Nem tudott mit tenni menekült. Egyenesen a várudvaron jukadt ki a hátában a trollokkal és orkokkal.. Aztán felnézett a falra és ötlete támadt. Meglátta a bástyából utolsónak kiszálló íjászokat.

-Hé marhák ide lőjjetek! Le is lőtték volna ha hirtelen nem hajol le és így a nyilak a követőibe fúródtak. A királynak a fal felmentésére is volt terve. Fogta a várkapu felett álló tartalék harcosokat és a kapun keresztül a toronyhoz siettek. Odalent mindenkit lemészároltak és siettek fel a toronyba. Megérkeztek a falra. Hátulról kapták el az orkokat és átvágott torokkal dobábltám le őket a falról. Odakint a fal árnyékában gyűlt a hullák halma. A másim oldalon a király apjának kardja is szedte áldozatait. Éppen a következőt készült levágni, amikor több dárda is keresztülment a testén. Majd amimor térde esett egy penge vágta le a fejét. Valndur így sikeresen megölte az utolsó férget.

-Mi tartott eddig fiam?

Dolgom akadt, ahová te küldtél emlekszel? De a csatának vége és győztünk.

Vasudvardban kitenyésztették az orkok egy új fajtáját. Ezek nem gyülevész esztelen orkok voltak, hanem Uruk-haiok, kiknek vastag volt a páncéljuk és széles a pajzsuk. A gyűrűháború idején Szarumán e szavakkal engedte útjára seregéta Helm-szurdokhoz.

-Egy új hatalom van születőben. Már nincs messze a győzelem. Vonuljatok a Helm-szurdokba! Senkit se hagyjatok életben! Harcra!

És még azt is hozzátette is, hogy völgyzugoly és Elrond elég gyenge ahhoz, hogy védekezni tudjanak ellene ezért egy mis seregrészt szervezett az elpusztításukra. A sereg az egész utat futva tette meg. A völgyzugolyi síkot elősször a félmesztelen, kétélű kardot markó Berszerkerek érték el. Hirtelen feltűnt a látóhatáron egy kisebb lovasíjász csapat. Ezt a csapatot Glorfindel, Völygyzugoly kapitánya vezette aki határának biztonságáért volt felelős. Az urukok nem riadtak visza a lovasoktól, hanem egyenesen nekik rohantak és összecsaptak velük. A lovasok célja a minél több ork megölése volt, míg az orkok célja az volt, hogy a lovasokat távol tartsák a várostól, nehogy erősítsék az védősereget. Az orkcsapat jól mozgott. Összetömörülés helyett szétszéledtek és megpróbálák a lovak lábait elvágni, hogy azok orra bukjanak. Glorfindel megállította lovát és villámgyorsan eresztette ki a nyilait. A háta mögé azonban nem figyelt, mert egy ork egy döglött lovat használva ugródeszkaként, ráugrott a kapitányra és lerántotta a földre. Ott aztán keményen birkoztakak és az ork bizonyult erősebbnek. Glorfindel végülis sikeresen lelökte magáról. A berszerker gördült egyet és kardja után kapott. 3-szor sújtott le vele a tündére. Elsőnel jobbra, a másodiknál balra gurult el. Az ork harmadszor is lecsapott, méghozzá teljes erőből. A tünde erre előkapta tegezéből az utolsó nyilát és egyenest torkon szúrta. Igen rosszul tette, mert csak még jobban felbosszantotta. Ledobta kardját és nyakon fogva felemelte és egy párszor behúzott neki, mígnem sikerült félholtra vernie. Glorfindel tett még egy reménytelen dolgot. Megfogta az ork nyakában lévő nyilat és beljebb tolta egy kicsit. A berszerker egyből elengedte a tündét. Egy kicsit fuldokolt majd feldobta a talpát. Glorfindel erősen kapkodta a levegőt majd letörölte a szájáról a vért. Emberi és lovai nagy részét már.lemészárolták. Észak felé fordulva lassan beárnyékolta a szemét és látta, hogy páncélos uruk-haiok is érkeznek. Itt már győzelemre nincs esély. A megmaradt katonák, ki lovon, ki gyalog, nyugtra menekültek a berszerkerek elől. Az ellenség gyalogosai pedig völgyzugolyba meneteltek. Átlépték a határt és mentek tovább. Csak a városba vezető híd állította meg őket. Az a híd amelynek egyik oldalán ott állt a teljes védelmi hadsereg. Minden gondolkodás nélkül az orkok libasorban megkezdték az átkelést.

-Lejtó!*

Adta ki a parancsot Elrond és egy ork sem jutott el a híd másik végére. Mindegyiküket a folyóba lőtték. Ezután kettesével mentek szorosan a pajzaik mögé bújva. Így is voltak halottaik, de a nyilak java része lepattant a vasudvari pajzsokról. Elérték a túloldalt és megnyílt a pajzsfal.

- Rés az alakzaton. Nyilakat ki!

Többségük ott helyben elesett, mások a folyóba hulltak. És voltak olyanok is akiket a nyilak a híd végén lévő két kőoszlophoz szögeztek. Mégsem tudták őket megállítani. 

-Íjászok hátra, hátra!

Minden íjász egy magasabb épületről folytatta a tüzelést. Elrond pedig harcosait maga köré gyűjtötte. Egy kör alakú pajzsfalat alkottak ami csak úgy fénylett a lándzsák hegyétől. Az egész ork had átkelt a hídon és elözönlötték völgyzugolyt. Míg a sereg nagy része a tündéket szorongatta addig a többiek feldúlták a várost és felégettek mindent. Másnap hajnalban mégmindig voltak élő tündék a városban. A maradék népség Elronddal együtt, a házában húzták meg magukat. Az ajtót erősen tartották odabentről. Csakúgy mint ahogy ostromolták kívülről.

-Hát akkor ennyi volt. A saját házamban halok meg. sóhajtozott Elrond.

Egyre jobban dörömböltek az ajtón majd nagy csend lett.

-Hát ez meg mi?

Aztán BUMMMM. Egy nagy csattanással kinyílt az ajtó és mindenki hátra esett. Nagy por és füst tódult be az ajtón. Egy alak jelent meg a füstben. Elrond kivont karddal ugrott rá, s miután leteperte végezni akart vele, de az rászólt.

- Mit művelsz? Bolond vagy?

-Glorfindel!

-Igen én vagyok az. Seregemel legyőztük a berszerkereket és sikerült felszabadítanj a várost. Az ork hullákat már rég elvitte a folyó. De nem érünk rá beszélgetni mert Szarumán megtámadta Rohant. Theoden népe a Helm-szurdokba menekült. Egy kisebb sereget küldtem oda Haldír vezetésével, mert a háború még csak most kezdődik.

Lejtó!=Ereszt!

A harmadkor 2510 éve. I. Arahad a dúnadanok vezére kis csapatával éppen vadászik az Etensziktől északra, közwel a ködhegységhez. Köztük van Elladan és Elrohir is. Már éppen célba vették a nyilakkal a vadkant, amikor orkok csaptak le az állatra. Lefogták, egy lándzsaszúrás a nyakba és az állatnak annyi. Majd a vállukra téve elvitték. 

-Ezek nem vadászok hanem katonák, vagyis az ellenség háborúra készül. szólt Elladan

-Más orkok mint a többiek. Olyan címert láttam, amiről utoljára nagyapámtól hallottam. Gundabad jelét viselték. folytatta Arahad

- Az egy ork erőd a ködhegység északi részén. Cselekednünk kell! Követjük őket! Gyertek!  tette hozzá Elrohir.

Pár órával később megérkeztek. Az egyik ork előhúzott egy kürtöt és belefújt. Hamarosan megreccsentek az erőd falai és kinyíltak a kapuk. 

-Valhogy be kell jutnom. mondta Arahad és berántották a leghátul lévő orkot a bokorba és elvágták a torkát. Felvette az orkpáncélt és meghagyta a többieknek, hogy ne mennenk utánna, de ha két óra múlva nem jön vissza, akkor készítsék a sereget és támadják meg az erődöt. Eltelt az idő. Az egyik embere( és a vezér legjobb barátja) kijelentette,hogy utánna megy. A többiek pedig szétszéledtek a népükhöz, hogy sereget toborozzanak. Eközben Arahad az erődben bolyongott folyósóról-folyosóra. Mindenhol fáklyák. Az ork páncélt már levette és kivont karddal lépkedett. Majd hallotta, hogy lépések közelednek. Szerencsére épp volt a falban egy rés. Gyorsan elbújt és kihallgatta őket. Ketten voltak.

-Az az ostoba emberfajzat azt hiszi, hogy csak úgy besétálhat ide észrevétel nélkül. Én elmondom a főnöknek, te pedig fogd el majd vallasd ki!

Közben Arahad magában fortyogott.

-Mondtam, hogy ne jöjjenek utánnam.

Ekkor kilépett a résből és így szólt.

-Nem mentek ti sehová.

Azzal fogta a kardot és lesúlytott. Majd a hullákat betuszkolta a résbe és elindult arra amerről az orkok jötek. Így jutott el szépen az egyik páncél készítő terembe. Mindenhol tűz égett. Száz meg száz üllő, pajzsok, sisakok, kardok, lándzsák, fejszék és páncélok ezrei. Kicsik és hatalmasak egyaránt. A terem több szintes volt és minden szinten több kijárat volt. Arahad azt is észrevette, hogy orkok voltak levágott fejel az üllőknél hagyva. Az egyik kijáratnál egy közeledő árnyékot látott. Gyorsan odaállt a járat mellé és még erősebben megmarkolta a kardot. Majd rárontott az alakra. De kardja hirtelen megállt mert az egyik embere volt az.

- Mae govannen*! mondta

Megölelték egymást , majd Arahad rábízta magát az emberéte had vezesse ki. Útközben elmondott mindent.

-Ez a boszorkányúr tanyája. Nem más mint egy gyülekezőhely. Rogash is erre tart a trollokkal. Hatalmas háborúra készülnek. Sok vermet is láttam tele wargokkal.

Mialatt ők bent jártak sok idő telt el. Elrond fiai sereget toboroztak. Mivel Elrond épp távol volt, a völgyzugolyi, csillogó tündehad, Elladan zászlaja alá sereglett. Az kitépte a zászlót a zászlós kezéből, majd a lándzsája végére tűzte azt. Aztán felült a hófehér Asfalothra és megmarkolta a kántárát. Amikor az állat felnyerített és felágaskodott, Elladan magasba emelte a lándzsát rajta a zászlóval.

-Gyerünk mentsük meg Középföldét a gonosztól! Fel! Gundabadba!

Elkezdtek menetelni a hajnali szélben. Közben a testvére Elrohir messze a távolban, elkapott néhány orkot akik sereget akartak kérni Mordortól. Fejüket a saját dárdájukra tűzte. Aztán keresztül lovagolt lórienen, belefújt a kürtjébe.

-Celeborn! Segítsd meg lányod fiainak seregeit! Gundabadra! 

Elrohir beszéde után Lothlórien királya egy percet sem habozott Haldirral együtt belefújtak a kürtbe és a piros palástos tündehadat elindították északra. Elrohir, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott az erdőből. Az anduint követve eljutott Gondorba. Ott Minash Thirithben elmondott mindent Cirionnak. A helytartó 6 ezres gyalogságot és 3 ezres lovasságot indított el, azután hogy két napja egy futárral elküldte a vörös nyilat* Eorlnak Rohanba. Mire Cirion és hada odaért, Eorl mentre készen állt 6 ezres lovasságával.  Elrohir ekkor már messze járt. Pihent lovat is kapot és hozzá kisérőket Ciriontól. Most visszafelé ügettek az Anduin nyugati oldalán, aztán az északi sekélyesen átkelve keletnek fordultak. Aztán északra a langykútig, ahol  orkok támadtak rájuk. Az embereket dárdával ledobták a lovaikról, de a tündét nem merték bántani. Mind az öt orkot megölte. A lova is kitett magáért. Rúgta, harapta őket. De ezzel még nem volt vége mert a szembe lévő bokorból előugrott egy pár íjász. Hiába húztak fel az íjakat mert őket lőtték hátba, méghozzá ugyanabból a bokorból amiben ezelőtt az orkok rejtőztek. Előjöttek majd kihúzták a nyilakat az orkokból. Körbefogták Elrost majd Thranduil elé vitték az erdei folyó menti úton. Estére Thranduil hívására Girion Suhatag ura és Thrór Erebor királya csatlakoztak hozzá párezres sereggel. Másnap a Bakacsinerdei tündékkel kiegészülve elindultak a csatába. Délután már a Langykút és Gundabad hegye közt táboroztak. Ugyanekkor, máshol Arahad és barátja végre kijutottak Gundabadból. Másfél mérföld múlva találkoztak a dúnadan sereggel. A katonák meglátva királyukat térdrerogytak és lahajtottak a fejüket.

-Üdv vezér.

Arahad kivont pengével így szólt.

-Előre a kapuhoz orkot gyilkolni!

Mire megérkeztek kinyílt a kapu. A ködben megjelent az ork sereg eleje.

Ott az ellenség , rohamra!

Azzal az egész sereg megmozdult az orkok ellen. Az orkok nyílzáporral válaszoltak a rohamra. Arahad emberei gyorsan a királyuk elé vetették magukat és testükkel fogták fel a nyilakat. Nagy sebességgel a férgeknek estek és középhadukat a kapun belülre nyomták. E hírről Thranduilék is értesültek és az azóta egyesült tündék hada is az Ettensziknél. Az orkok keleti serege pedig a farkasokkal együtt a táborukhoz közelített. Thrór felszólította törpjeit.

- A sötétség hadai támadnak ránk. Harca fel! Csatába Durin fiai. Igridí!*

A törpök lándzsásai két sorba egymásra rakva pajzsfallal és 3 méteres vashegyű lándzsákkal várta az ellent egyedül. Majd az utolsó pillanatban amikor az orkok majdnem a pajzsfalnak estek, tündék karddal a kezükben a törpökön átugorva a két faj közé ugrott és az első orkokat levágva megállították a rohamot. Állóharc lett. Az orkokat ekiket elkerült a tündék kardja tovább rohantak a törpök felé. A vadkanon ülő Thrór kiáltott.

- Krâken bekâr!*

A katonák leemelték a felső sort és neki estek az orkoknak a hosszú lándzsáikkal. A lándzsások mögött tömör alakzatban nyomultak a karddal harcoló törpök. Thrór elmerészkedett az ellenség vonalain túlra. Ott hatalmas kalapácsával osztogatta a csapásait. Közben a csatatérre érkezett farkasok beszzivárogtak az orkok közé és azok segítségével több csaptra osztották a törpök hadát. Azok viszont még így is sok-sok orkot levágtak. A tábornál maradt törpsereg fele a ballistákkal tüzelt a csatatér mögött feltorlódott friss ork egységekre. A Thranduil által irányított íjászok is beszálltak a buliba és rengeteg orkot lelőttek. Majd a bakacsinerdei király a szarvasa hátán és Elladannal az oldalán aki a völygzugolyi hadseregeg vezette, elindult megsegíteni Thrórt. Így végre volt esélyük felvenni a harcor a keleti orksereggel. Eközben Girion közelebb nyomult Gundabadhoz. A legközelebji dombot célozták meg, hogy a magasból nyílzálort zúdítsanak az ellenségre. Egy kétszer akkora orksereg azonban elzárta a menekülési utat a dombról így kénytelenek voltak védekezni. Sőt még havazni is elkezdett. Girion egybegyűjtötte az íjászait, hogy lőjjenek az orkokra. Míután a nyilak elfogytak az emberek közelharcban nyomták le a dombról az orkokat. A király és testőrei a déli oldalon harcoltak. Rohan és Gondor már Völygzugoly határát is elhagyták amikor egy arnori hírnök érkezett. Uruk Arahad vezér és dúnadanjai már harcolnak de trollok közelednek feléjük

- Fivéreink vérét ontják. Erőltetet menet! kiáltott Cirion és Eorl pedig vele tartott. 

Arahad serege még nem rendült meg de sokat vesztettek. Sok ork felmászott az erőd kapujára, hogy onnan nyilazzanak. Rogash is megérkezett és hatalmas rést vert az emberek közé, két felé választva őket. A helyzet mindkét frontotn kezdett veszélyessé vállni. Rengeteg törp és tünde elesett. Még Thrór alól is kilőtték a vadkant. Az egyre fáradtabb király visszavonult a táborhoz és pajzsfalat alkotott. Az orkok nem üldözték őket tovább hanem rendezték soraikat és lassan indultak el feléjük. Thranduil és Elladan odahagyták a törpöket és Girionhoz siettek a dombra. Mire felértek kilőtték alóluk hátasaikat. A földre estek. Egy pillanatnyi csönd, az orkok körbeállták őket. Hirtelen felálltak és 2-2 karddal a kezükben ölték az orkokat. Az egyesült tündehadak is feljutottak a dombra, hogy harcoljanak szeretett királyuk oldalán és osztozzanak az emberekkel életen és halálon. A dúnadanoknál a harc már nagyon súlyos veszteségeket okozott. Arahadot egy troll földre terítette és már készült az utolsó csapásra amikor kürtszó harrsant és sok nyíl záporozott a trollokra és a magasból nyilazó orkokra.

-Herio!

A trollok rémülten tértek ki az egyszerre kér kardot forgató Elrohir és a két tündehad útjából. 5 perc múlva újjabb meglepetés következett. Hangos kiáltások hallatszottak.

-Hajrá Eorlfiak!

-Gondorért!

Végre megérkeztek a lovasok és minden útjukba esőt levágtak majd áttörtek a kelti frontra. Eközben nyugaton: Cirion és Arahad megölelik egymást majd vegső rohamra indultak. A friss erő új lendületet adott a rohamnak.

Keleten: Völygzugoly népe a rohírokkal tartott. Az orkokat oldalba támadta az erősítés egységei. Ezt kihasználva a törpök hada is egyesült és hatamas mészárlásba kezdtek. 

Ha itt, Gundabadnál nem sikerül az ellenséget megállítani akkor az egész világ elpusztult volna.

Mae govannen!= légy üdvözölve!

Vörös nyíl= gondor és rohan ezzel jelezte egymásnak ha segítségre szorulnak.

Igridí= tömörüljetek!

Krâken bekâr= pajzsokkal előre!

Herio!=Előre!

A farkasoknál, messze északon Ered-Mithrin fölött Forodwaith** hideg, havas síkságain az öreg Alfa-hím elpusztult. És így fiatal de bátor egyedet választotak vezetőnek. Carn-dúmban még éppen virágzott egy warg tanya. Őseik azon állatok leszármazottai, akik harcoltak Arnor ellen Angmar és Szauron oldalán. A falkavezérük egy fehér warg** aki most a barnafőldeken vert tanyát ami gazdag vadászterep. És már itt is népes falkája van és fiai benépesített a környéket. Hírét vette az öreg vezér halálának és ő igényt tartott az ő helyére. Másnap kora hajnal elindult északra és végig vonított az út mentén. Jobbról balról csatlakoztak hozzá a wargok. A falka nőttön nőtt. Az Anduin mentén vonultak északra, majd a langykút nevű folyó folyását követve átkeltek a ködhegység északi részén. Ez a hely pont Gundabad alatt volt. Innen egyenesen mentek tovább Carn-dúmba. Mikor megérkeztek találmozott a testvéreivel akik alig voltak kisebbek és vérszomjasabbak nála. Megbeszélték a dolgokat majd még hatalmasabb sereget gyűjtöttek össze. 3 vezetőjük volt. A fehér warg egy barna és egy félszemű fekete. 2 nap múlva meg is érkeztek. Az egész útjukat csöndben tettek meg megállás nélkül. De érkezésükről mégis tudtak. A félszemű warg volt a leggyorsabb a testvérek közül. Csapatával bevonult egy szűk völgybe és megállt mert felfigyelt valamire. A szélben idegen állatok szaga érződött. Majd hirtelen felpillantott a hegyre. Ott állt egy szürke farkas. Vonyított majd levonult a hegyről egyenest a félszemű warg ellen. Azok is üvöltöttek és elindultak feléjük. Nem vette észre azonban, hogy csapdába sétál. Ezenkívül a stratégiája is rossz volt. Két oldalról rontottak rájuk és a csapat is rossz volt. Nagy termetük ellenére a wargok vesztettek a túlerővel szemben. A sérült testvér a földön küszködött egy tócsa vérben a sebeivel. Utolsó erejéből még felnézett ott állt fölötte az Alfa-hím a többivel együtt. Majd mancsával csapott egyett és a warg kimúlt. Mire a barna beérte őket már az összes farkas eltűnt. Harag gyűlt a szivében amikor meglátta a halottakat. Körbeülték a félszemű tetemét és együtt vonyítottak. Majd még nagyobb vonyítás után útnak eredtek. Végül egy tisztáson meglátták az ellenséget. Kis marcangolás után a wargok győzelemittasan vették üldözőbe a menekülőket. De ez is csapda volt. Hirtelen viszafordultak, élükre a állt a vezér és három oldalról vették őket közre. Itt már rengeteg farkas is elpusztult. A farkasok már hallották a fehér warg hangját így összegyűltek és elcsalták őket egy jégmezőre. Elkezdődött a vég csata. Egymásnak esett a két falka. Hatalamas volt a morgás, csaholás, szűkölés és a marcangolás. Az utolsó pillanatban azonban a vezérek alatt beszakadt a jég és elnyelte őket a víz. A két sereg veszteségeihez képest a csata eldöntetlen maradt.

Ez a történet nem a Harmadkorból származik, de a harmadkorban is létező Völgyzugoly ( Imladris) irattárában porosodik a tekercse. Amire nolda* betűkkel írtak. 40 napja kezdődött az egész. Amikor is Finwé** a noldák nagykirálya éppen Hithlum** földjén volt, az akkor még igen nagyszámú és erős népe élén. Hirtelen orkok és vademberek (keletlakók) népes tábora rontott a tündenépre. De Finwé átlátta a helyzetet és okosan, azt a parancsot adta, hogy vonuljanak délre, méghozzá erőltetett menetben mert az ellenség csapatai állandó jelleggel a sarkukba loholtak. Végül eljutottak a később Falasnak nevezett** helységre. A hátvédek már egy ideje nem jeleztek ellenséges megmozdulást. Ez a nagyszámú nép, éppenhogy befért a nagy Belegaer** tenger és a Nenning** folyó közé. Ezt a helyet északról és délről is egy-egy kisebb szűk, de jól védhető dombság határolta. Morgoth tudta, hogy ez a nép még bajt hoz rá és a ténykedéseire. Így hát 3 ezer orkot és 2 ezer vadembert indított útnak, Angban alagútjaiból. Eközben a délo dombrészen Finwé berendezkedett és a fő hadsereg is itt vert tábort. Népük hatalmas volt. Itt főleg halásztak. 40 nap múlva amikor már letelepedtek, Finwé elküldte 10 emberét, kémlelje ki a tájat. Jó sokáig lovagoltak. Végül elértek egy hegyláncot, amikor felfigyeltek arra, hogy keletfelől hatalmas port hozott a szél és messzi kiáltásokat, fegyverek, páncélok csörgését. Hirtelen az egyik ló felnyerített mert torkon kapta egy nyíl. A lovasa leesett de előkapta a kardját és a kardja hidegen lángolt a kezénen.

-Ez a sereg előörse lehet, menjetek én majd feltartóztatom őket ameddig lehet. Kb. 250 fős csapat lehetett. A lovasok jelentették Finwének, hogy sereg támadja meg őket ezért ő 100 katonát rendelt az északi dombsághoz. Az a katona pedig aki ott maradt, kilőtte minden nyilát majd pajzsal a karján nekiugrott a támadóknak. Jobb lábán megvágták így fél lábon küzdött tovább. Majd dárdával ledobták és a hulláját lefejezték. Verőfényes délelőtt támadták a tündéket. Az északi dombnál két sor állt. Egy íjász és egy közelharcos csapat amik az íjászokat védték. Egy csomót kilőttek de a támadókat nem állította meg és azok keményen nekiestek a gyalogosaknak. Fél órányi küzdelem után futárt menesztettek a királyhoz.

-Uram a csapatunkat hirtelen nagy erőkkel megtámadták erősítést kérünk vagy vége mindennek.

Egy ezre sereg érkezett északra Finwé vezetésével. Mikor odaértek, sebesült katonákat és mégtöbb halottat láttak (mindkét részről)  amit mindjárt összeroppant a túlerő. A király serege viszont új lendületet jelentett és mint a sárkány rontottak az ellennek. Keményen lemészárolták az orkok és emberek seregét.

Nolda= Az elsőkori tündék legnagyobb,legnemesebb faja 

Az utóbbi időkben a Fangornban elszaporodtak az Ettenszikből** jött erdei trollok. Ezek a trollok buták és csulaszak voltak, de folt egy nagy fa buzogányuk amivel nagy károkat tudott okozni az ellenségben. Éltek itt még hatalmas pókok is akik Ungoliant ivadékai voltak és bemocskoltálk az erdő tisztaságát. A fangorn erdő viszont Rohani fennhatósáság alatt állt igy a rohírok gondja volt, hogy kiűzzék a szörnyeket. Ezt a király Goldwine** nem tűrhette így seregét északra vitte. Mindössze 25 eoreddel indult.Itt majdnem ezer fős pók kolónia volt. Azonnal megtámadták a lovasokat. Goldwine 8 eoredet küldött rájuk. 4 eoredet pont úgy irányított, hogy azok szemből támadjanak. Mielőtt erre azonban sor került a többi hátramaradt katona hatlmas tüzes nyílzáporral felet a pókoknak. Rendesen megszórták őket. A nagy kavarodásban észre sem vették, hogy a rohírok elérték a soraikat és kétvégű lándzsáikal sorban ölik le őket. A pókok ezt nem bírták sokáig. Elmenekültek, és maguk után csalták az embereket. Közben másik négy eored akik sokkal gyorsabbak voltak, a semmiből a pókok elé vágták így nem volt esélyük. A végsőkig hatcolva megöltek 4 eoredet, viszont ők mind elpusztultak. Bérte őket a 17 eored is és mentek tovább trollokat ölni. Az így egyesült 21 eored vágtatott a vadul szitkozódó, ostoba de erős, páncéltalan trollok felé. A lovasok első vonala már leszúrt néhányat közölük, amikor megérkezték az ellenség erejét. 3 eoredet a buzogányok tettek semissé. Megint lecsaptak volna ha az égből le nem csapnak villámgyorsan a hegyi sasok. A madarak a trollok védtelen szemét támadták. Az így megvakult egyed akár a saját fajtársukat is agyonverték mert ellenségnek vélték.. Az emberek innetől kezdve semmi dolguk nem volt mint leszúrni a trollokat további veszteség nélkül. Goldwine király egyedül tört az ellenség sűrűjébe. Fegyverzete tetőtől talpig színarany volt. Csak ő ragyogott a lovával egyetemben a sok botlálódzó szürkészözd troll között. A király oly vadul küzdött é oly vakmerő volt, hogy nem mertek hozzáérni így mind otthagtya a fogát. A sas szövetségeseknek köszönhetően a mai nap is sikeres volt.

Messze északon volt Arnor ahol főként a Númenóriak leszármazottjai éltek. Arnor dél-keleti részén( a későbbi Cardolan** helyén) volt egy hatalmas ork és farkas tanya. A király és néhány lovasa elment felkutatni az erődöt. Hatalmas erőd volt és mint kiderült sokkal nagyobb erővel találkoztak mint ahogy azt várták. Másnap hajnalban ezért 15 ezer fős sereggel indult és hamar oda is értek. Az erőd szélén orkok állomásoztak és vigyázták a falat. Halkan a falnak támasztottak a létráikat és mindegyiken 1-1 embert mászott fel. Ők voltak a legügyesebb harcosok. Mikor felértek elkapták az őröket és átvágott torokkal halkan ledobták őker a többieknek. Az egyikük intett és máris ezrek kesztek mászni. 1 órával később a szemben lévő toronyból egy ork kiszúrta őket és azonnal riadót fújtak. Verték a dobokat, fújták a kürtöket. Ilyenkor még csak négyezer katonánk volt a falon. Az én feladatom így az lett, hogy ha a maradék seregnek nem sikerül feljutni akkor seregemmel vonuljak a kapuhoz és engedjem be őket annak kinyitásával. Az orkok viszont harc nélkül nem engednek minket oda. A várfalról természetesen lépcsők vezettek le az udvarra és a kapuhoz. Ezért az orkok ezeket rohanták meg. Szoros pajzsfalat alkotva leindultunk a lépcsőn. Közben állandóan lőttek minket de semmit nem értek el vele. Próbáltak minket megállítani de az íjászaink mindet lelőtték. Így végre elértük az alját. Itt viszont meg kellet bontanunk a pajzsfalat és itt voltak az első igazi veszteségeink is. Lőttek minket és még közelharcba is fogtunk az orkokkal. A másik lépcsőnél is hasonlóan alakultak a dolgok. De nem csak az emberek az orkok is hulltak a Númenori fegyverektől. A két lépcsőről érkező emberek pedig lassan közrefogták a mocskokat. Még mindig folyt a harc. Kattant a zár és a lovasság beözönlött rajta. A farkasok akik most érkeztek harcba fogtak velük. A király is itt harcolt

- Vágjátok le az összes férget!

Két órája folyt már a harc és amikor a nap is felket már mindenki az eerődben harcolt. Rengeteg halott feküdt máe ott pedig még sok évet élhettek volna békében.  Egymás után két orkot csaptam le amikor egy farkas ugrott rám. Többször is nyakon szúrtam de ez nem használt sokat. Majd valami lovas aki éppen arra járt levágta a farkas fejét. A király volt az. Bólintott aztán továb lovagolt. Ekkor vettem észre, hogy a királyt célba vette egy íjász. Fogtam a farkasvérben úszó késemet és nyakon hajítottam vele. Magasba emelt karddal és 5 ezer emberrel újra beszálltam a küzdelembe, ezúttal a király oldalán. A sarokba szorított ellenség, reménytelenségében még leadott ránk egy sorozatot miközben kezdtek meghátrálni. A lovásság áttörte a pakzsfalukat és a gyalogság így könnyen lefejezte mind. A halottainkat kihoztuk, őket pedig mindenestül megégettük.

                                         Egy Númenori felderítő és Cardolan